Kol 4,2-6.

2 Az imádkozásban legyetek kitartóak, és legyetek éberek: ne szűnjetek
meg hálát adni. 3 Imádkozzatok egyúttal értünk is, hogy Isten nyissa
meg előttünk az ige ajtaját, hogy szólhassuk a Krisztus titkát, amely
miatt most fogoly is vagyok, 4 hogy azt hirdethessem. 5 Bölcsen
viselkedjetek a kívül állók iránt, a kedvező alkalmakat jól
használjátok fel. 6 Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval
fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni.

                     SZELÍDEN ÉS TISZTELETTEL

Legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri
tőletek a bennetek élő reménységet. (1Pt 3,15)

Friss megtértként a hitemet tényekre és nem érzésekre akartam alapozni.
Felvérteztem magam a Biblia, a próféciák, valamint tudományos
bizonyítékok alapos ismeretével, hogy be tudjam bizonyítani, hogy a
Biblia igaz. Annyira izgatott lettem azoktól az igazságoktól, amiket
megtudtam, hogy az egész világnak, de legfőképpen a családomnak és
barátaimnak, el akartam mondani. Az elmúlt húsz évben azonban Isten
megtanított engem valamire, ami legalább olyan fontos, ha bizonyságot
akarunk tenni Krisztusról: Isten arra hív el minket, hogy az igazság
hordozói legyünk, ne a hit erőltetői.
Akkor értettem ezt meg, amikor a barátnőm egy levélben a következőt
írta. "Hálás lennék, ha tiszteletben tartanád a hitemet."
Megszégyenülve, - de hálásan, hogy szeretett engem annyira, hogy
megpróbálta megőrizni a barátságunkat, - rájöttem, hogy az én feladatom
az, hogy a Szentlélek eszköze legyek, nem pedig olyan valaki, aki
mindent jobban tud.
Idővel érzékenyebbé váltam: Ma már próbálom észrevenni, hogy eleget
beszéltem, és a többit a Szentlélekre bízom. Pál írja: "Én ültettem,
Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta." (1Kor 3,6) Amikor
megosztom a hitemet másokkal, ahelyett, hogy megbántanék valakit,
inkább egy imát mondok.

Imádság: Urunk, segíts, hogy szeretetedet szeretettel osszuk meg
azokkal, akik még nem ismernek téged.

 Ámen.