Az információ a www.turizmus.karpatinfo.net  honlapról származik!

Izsnyétei Református Egyházközség

A reformált közösség már 1595-ben anyaegyház volt, melyhez filiaként Nagy- és Kisgút tartozott. Papp János 1660-ban egy talpas ezüstpoharat ajándékozott az egyháznak. 1666-ban Báthory Zsófia fejedelemasszony zaklatni kezdte a híveket és megvonta a lelkész jövedelmét is. Azonban 1667-ben Gulácsy Ambrus alispán a fejedelemasszonyt a lelkészi jövedelem kifizetésére szólította fel. A szabadságharc idején Kacsó, Kosa, Guti és Lőrinc nevű kurucok telepedtek le a faluban, akik aranyozott réztányért, két abroszt és más használati tárgyakat adományoztak az egyháznak. Kende Sámuel lelkész 1768-ban kezdte vezetni a gyülekezet anyakönyvét.

Az első fatemplom 1792-ben épült és mindössze 113 évig állt. 1905-ben a falu nagy része leégett és ennek a tűzvésznek a templom is áldozatául esett. Az elkeseredett hívek összefogásával alig két év alatt felépült az új kőtemplom 480 ülőhellyel. Harangjait Eperjesen öntötték. Sajnos 1915-ben az akkori államhatalom az egyik harangot elkobozta és fegyvert készítettek belőle. A gyülekezet csak 1924-ben tudott új harangot vásárolni, melyet Egry Ferenc kisgejőci mester készített. A közösség utoljára 1983-ban újította fel templomát.

A régi parókiát a szovjet állam elkobozta és hosszú éveken keresztül iskola volt benne. 2003-ban nyílt meg a lehetőség arra, hogy a gyülekezet újra tulajdonába vehesse. Sajnos teljesen át kellett építeni, hogy lakható és használható legyen. Ma már alkalmas a gyülekezeti foglalkozások megtartására és lelkészcsalád fogadására.

A gyülekezetben a XX. században a következő lelkészek szolgáltak: Sütő József, Gáti Lajos, Pázsit József, Szabó Béla, Kókai Csaba, Szilágyi Károly, Harsányi Béla.

Izsnyéte magyar, ukrán, ruszin falu Munkácstól tizennyolc kilométernyi távolságra délnyugati irányban fekszik. Beregszász ide 15 kilométerre található. Izsnyéte a következőképpen közelíthető meg: délkelet felől a Beregszászról Munkácsra vivő országútról, Gátnál balra térünk, és végighaladunk a három kilométeres bekötőúton. Munkácsról a Nagylucska-Sztrabicsó-Gorond útvonalon jutunk el ide. Ha Csap felől indulunk, akkor a Csap-Nagydobrony-Csongor-Sztrabicsó-Gorond útvonalon érkezünk meg. A legközelebbi vasútállomás az öt kilométerre fekvő Sztrabicsón található.

Hajdan a települést minden oldalról mocsarak vették körül. Erre utalnak a következő földrajzi nevek: Sesztó, Máriástó, Tövismocsár, Beregtó, Kigató. Izsnyéte évszázadokon át a munkácsi uradalomhoz tarozott, így fordul elő a különböző adománylevelekben. 1566-ban tatárok ezt a községet is elpusztították. A legenda úgy tartja, hogy 1703-ban a munkácsi várban őrmesterként szolgáló Bahus Márton, a település szülötte - a legényeket egy vasárnap zeneszó mellett borral megvendégelte, és II. Rákóczi Ferenc zászlaja alá hívta. A kérésnek a többség eleget is tett, s a helybéliek mindvégig hűségesen szolgálták urukat. A település lakói korán elfogadták a kálvini tanokat, 1595-ben már anyaegyházat létesítettek. Ennek a fiókja 1645-ig Nagy- és Kisgut.

Izsnyétéről a sztálinisták 1944 őszén 100 férfit hurcoltak el, negyvenen közülük sohasem tértek vissza. A második világháborúban a községből tizenegyen veszítették életüket.

Izsnyéte lakóinak száma a 2001-es népszámlálási adatok szerint 2 243 fő, ebből 1 435 fő magyar (70%). A magyarok túlnyomó része református. Jehova tanúi is jelentős számban élnek itt. Az ukránok túlnyomó része görög katolikus, kisebb részük pravoszláv vallású.

A helybéli földművesek a szovjet éra évtizedeiben a Barátság Kolhozban dolgoztak. A gazdaság jelentős számú tehénállománnyal rendelkezett, és igen népes volt a dohánytermesztő brigád is. Emellett a munkaképes korú férfiak jelentős része naponta ingázott szülőfaluja és a Munkácson levő munkahelye között. A Szovjetunió felbomlásával együtt jelentkező gazdasági válság miatt sok helybéli maradt állás nélkül. A kolhoz felbomlása (2000 tavasza) után a tagok és a kolhoznyugdíjasok 1,5 hektár földet kaptak, ez képezte a megalakuló családi gazdaságok alapját. A rendszer- és tulajdonváltás után egy mezőgazdasági vállalat (Reménység Kft.) és fél tucat farmergazdaság kezdte meg működését. Az itteni gazdálkodók főként szemes terménnyel foglalkoznak, jószágot tartanak. A konszolidáló gazdasági helyzetnek köszönhetően igen sok izsnyétei nyerte vissza a járási központban található munkahelyét. Ám még ma is jelentős azoknak a helybéli férfiaknak a száma, akik Magyarország, Oroszország, belső Ukrajna, Szlovákia nagyvárosaiban folyó építkezéseken a családjuktól távol kénytelenek megkeresni a mindennapi betevőt.

A községnek két iskolája van. A magyar tannyelvűbe 120 gyerek jár, az ukránnak mintegy 140 tanulója van. Óvodája ötven férőhelyes. Három ABC, két kávézó áll az itteniek és a faluba érkező vendégek rendelkezésére. Könyvtára, orvosi rendelője helyben, klubja 150 férőhelyes. Izsnyétén mostanáig három alkalommal rendeztek falunapot. Testvértelepülési kapcsolatuk kialakulóban. 

Régi, 1792-ben épült református fatemploma 1905-ben leégett, mai kőtemplomát nem sokkal az után építették. A település lakói 1991 novemberében a templomkertben emlékművet állítottak azoknak a falubelijeiknek, akik a sztálini lágerekben pusztultak el. 1989-ben újjászerveződött a szovjet időkben betiltott görög katolikus egyházközség, amely templomát is visszakapta. Néhány évvel ezelőtt szentelték fel a helyi pravoszláv közösség új templomát. 

A helyi legenda szerint a községet egykor körbevevő rengetegben rejtőzködtek sokáig Székely Antal jobbágyai, a bujdosó kurucok. A múlt század harmincas éveiben a Sarló-mozgalom ifjú tagjai szociográfiai felmérést végeztek a településen. Tanulmányuk és az izsnyétei falusi krónika igen sok érdekes helytörténeti adatot tartalmaz.

Szerencsére a községet évszázadokkal ezelőtt körbevevő hatalmas erdőségekből a XXI. század elejére is maradt jócskán. Ezekben gazdag gombalelőhelyek találhatók. A község határában folyó Szernye kanális a helybeliek kedvelt horgászhelye. Izsnyétén a földgázvezeték lefektetése 2003-ban fejeződött be. Azóta a faluban számos lakóházat újítottak fel, és tették komfortosabbá, a falusi vendégfogadásra alkalmassá.

Presbiter-konferencia Izsnyétén

Április 18-án megtelt – és többségében férfiakkal! – az izsnyétei református templom, ahol ezúttal a Bereg megyei presbiterek találkoztak, hogy a sákramentumokról, a keresztség és az úrvacsora református értelmezéséről cseréljenek véleményt.

A vendégeket Harsá­nyi Béla helyi lelkész köszöntötte. Nyitóáhítatában Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke Ezékiel könyve második részének első tíz versét magyarázta, illetve a gyülekezet megmaradása érdekében tett szolgálat fontosságát hangsúlyozta. Isten felajánlott kegyelme nyilvánul meg a keresztségben, mondta Szanyi György halábori és borzsovai lelkipásztor, aki a hit szerepének fontosságát emelte ki, s arra figyelmeztetett, hogy ne csupán betanult szertartás legyen a keresztelés. Jézus parancsba adja a sákramentumokkal való élést. Ha azt az ember megveti, a kegyelmet utasítja el, ahogy Kálvin fogalmaz, mondta. Az úrvacsorával való élés lényegét és fontosságát boncolgatta előadásában Kacsó Géza, beregszászi főiskolai lelkész. Az úrvacsora emlékezés és jövőbetekintés, belső közösség Jézussal, hangsúlyozta az előadó…

A konferencia résztvevői aktuális kérdéseket is megvitattak.

s.k.

Forrás: Kárpátinfo hetilap

(www.karpatinfo.net)

 Új tiszteletes, megújuló templom

Még a múlt évben elkezdték az izsnyétei református templom felújítását. Azóta Harsányi Béla személyében új lelkipásztor irányítja a gyülekezetet, aki szintén szív ügyének tekinti az Isten házának mihamarabbi megújulását. Ottjártunkkor is éppen az építkezési területen találtuk, de kérésünkre szívesen beszélt önmagáról és a munka menetéről.

— A Nagyberegi Református Líceumban érettségiztem, és ez adta meg az alapot ahhoz, hogy teológiát végezzek. A Sárospataki Református Teológiai Akadémiára felvételiztem 2000-ben. Tanulmányaim befejeztével, 2005 nyarától segédlelkészként szolgáltam a gáti, a guti, a balazséri és az izsnyétei gyülekezetekben. Az akadémiai évek alatt jártam haza segíteni Szilágyi Károly tiszteletes úrnak, és már akkor nagyon jó kapcsolatom alakult ki a gyülekezetekkel. Egy fél éve beosztott lelkészként szolgálok az izsnyétei és a guti gyülekezetben, felügyelő lelkészem Szilágyi Károly.

— Melyik településen nagyobb a gyülekezet?

— Izsnyétén. Kicsikkel együtt több mint 1000 lelket számlál, míg Guton csupán 200-at. Mindkét helyen sokat segítenek nekem a hívek. A hittanórákat hitoktatók vezetik. Én a konfir-mandusoktatást végzem. A gyülekezeti tagok közül is vannak aktív munkatársak, akik házi bibliaórákat tartanak.

— Hamar befogadták Önt mint fiatal lelkészt?

— Mindig vannak nehézségek, nem egyszerű dolog ez. Meglátásom szerint több év szükséges ahhoz, hogy teljesen elfogadjanak. Szeretettel fogadtak, hiszen már nem idegenként érkeztem, de egymást megszokni, egymást megismerni, egymáshoz alkalmazkodni — mindehhez sok időre van szükség.

— Mielőtt Ön Izsnyétére került, már javában folyt a templom felújítása. Hol tartanak most a munkálatok?

— Ebben az évben ünnepeljük templomunk százéves évfordulóját. Ez volt az egyik oka, hogy felújítjuk, no meg rá is fért már a külső és belső renoválás, hiszen a földrengés is elég komoly károkat okozott, a tetőzet is kopott, tehát mindenképpen szükség volt a felújításra. Az előző templomot egyébként egy tűzvész pusztította el. Eddig a templomtorony felső részével készültünk el, jelenleg a torony alsó részét vakoljuk, illetve festjük. Még nagyon sok munka van, de reményeink szerint ősszel sikerül felszentelni a felújított templomot.

— Kik támogatják a munkálatokat?

— A gyülekezet vállalta magára bizonyos részét a renoválásnak, ugyanis a presbitérium olyan határozatot hozott, hogy a gyülekezeti tagok 20-20 hrivnyával támogassák a templom felújítását. Ezenkívül gyülekezetünk tizedfizető tagjainak nagylelkű hozzájárulása is sokat segített. Ez azonban még mindig csak csekély részét képezi a teljes összegnek, ezért segítséget várunk az egyházkerülettől, illetve az egyházmegyétől, no meg külföldi támogatásokra is számítunk. Ígéreteket már kaptunk, reméljük, teljesítik is azokat.

H. Cs.

(www.kronika.bereg.net.ua)