Az alábbi tanulmány a Kárpátaljai Református Egyházkerület honlapjáról származik (www.reformatus.com.ua)

Jézus Krisztusról

Dr. Békefy Lajos (szerk.): Kálvin tanításai (III.)

Jézus Krisztusról (A.)
Christian Link bochumi professzor a Kálvin-év tiszteletére írt egyik rövid írásában, melynek ezt a címet adta: „Jézus Krisztus gondolkodásunk és tetteink élén”, valójában nagyon lényegre törően és érthetően fogalmazta meg a legfontosabb megállapításokat reformátorunk teológiájában Megváltó Urunkról. Figyeljünk most ezekre a néha nem könnyű gondolatokra!
A reformáció és reformátorunk teológiájának tengelye Krisztus (solus Christus) és a Róla szóló bizonyságtétel. Akkor látjuk ennek a Krisztus-központúságnak a világos körvonalait, ha törekvését kora egyházi útjával vetjük egybe.
Bizonyosságra törekvő gondolkodás Krisztusban
Az a válasz, amit Kálvin Sadolet kardinálisnak adott (1539) a katolikus teológus azon buzgóságára, hogy Genfet a katolikus egyház kebelébe vissza akarta csalogatni, az egyik legnagyszerűbb vitairata reformátorunknak. Kálvin ebben hitújító feladatát így fogalmazta meg: „Az legfőbb törekvésem, amit mindig is munkáim céljának tekintettem és tekintek, hogy Istened, Krisztusod erejét és jótéteményét minden felesleges túlzástól, amit ráraktatok, megszabadítsam, és teljes világossággal, egyértelműen felmutassam azt“[1] Az a világosság, ami minden sötétséget és kegyes túlzást a megigazulás és az úrvacsora tanában eloszlat, először is Kálvin teológiai gondolkodásának a világossága, ami végső bizonyosságra törekszik. Ez pedig úgy érhető el, ha Krisztus lesz és marad a kulcs az igazi és helyes istenismerethez: „Isten megjelent testben, sőt manifesztálódott a testben“, ez gyakori, ismételten használt formulája Kálvinnak.[2] Ő a Közvetítő, a híd teljes bizonyossággal, aki a szakadékot, ami minket elválaszt Istentől, áthidalja, s ennél fogva nekünk iránymutatást is ad. Ő az, akin az egész Biblia megértése áll vagy bukik. Itt arról van szó – amint Kálvin már ezt egyik korai írásában, a francia Olivetan-Bibliához írt előszavában („Mindazokhoz, akik szeretik Jézus Krisztust”, 1535) egy humanista kulcsfogalommal próbált magyarázni -, hogy „az a teljes bölcsesség, amit az emberek megérthetnek és megtanulhatnak ebben az életben, Krisztusban van”. [3] A teológia az a bölcsesség, aminek célja az élet megértése és „birtokba vétele”. Ezzel az igénnyel tekintett bele az Írásba, s így aztán fel is tárulkozott Kálvin előtt Krisztus halálának és feltámadásának igazi jelentősége, mint olyan kínálat, ami nagyon is kétséges és irritáló létünket teszi az első helyre, hogy belőle eredményes, áldott életet formáljon. „Még ha bolondok vagyunk is magunkban – Ő Isten előtt a mi bölcsességünk. Bűnösök vagyunk önmagunkban – Ő a mi igazságunk. Tisztátalanok vagyunk önmagunkban – Ő a mi megszentelődésünk és gyógyulásunk. Még magunkon viseljük a halandó testet – Ő maga pedig a mi életünk.“[4]
Megigazulás, megszentelődés – teljesen bízzuk rá magunkat Krisztusra!

Itt aztán előjönnek azok a nagy témák, amiket Kálvin bibliai kommentárjaiban feltár, majd pedig fő művében, a kiadásról kiadásra bővülő Institutioban mind szélesebben és mélyebben bont ki. Ezek egybefutnak abban az egyetlen, a 16. században sokat és sokféleképpen vitatott témában, amit megigazulásnak nevezünk, s ez a kérdés hozta fel: Hogyan jut el az Istentől nekünk adott élet az igazi, őt megillető helyzetéhez és jogához? Hogyan tudunk dűlőre jutni az emberi élet elháríthatatlan deficitjeivel, hiányaival és a bűneinkkel? Így hangzik Kálvin válasza: Úgy, hogy teljesen rábízzuk magunkat a Krisztustól felkínált közösségre, Őt nem valamiféle külső megfigyelő, néző páholyából, pozíciójából szemléljük, mintegy rajtunk kívülit, tőlünk távolit, hanem mint azt a személyt, Aki megalázta magát, s magát velünk eggyé tette.[5] Szó szerint ezt írta: „Tehát hogy az Ő igazsága nekünk beszámíttassék, nem mint magunkon kívül lévő távoli dolgot szemléljük Őt, hanem mivel Őt felöltöztük, mivel az Ő testébe vagyunk oltva és minket önmagával eggyé tenni kegyeskedett, ezért dicsekedünk azzal, hogy az Ő igazságának részesei vagyunk” (Inst III.11,10).

Egység Krisztussal, közösség az Ő igazságával, ami kivált minket a hiábavaló igyekezetből, nevezetesen, hogy üdvösségünket saját utunkon, módunkon keressük, ez kálvini értelemben a megigazulás és megszentelődés célja.
Világformáló aktivitás Krisztussal Ez az a teológiai program, amit Kálvin egy olyan egyházzal állított szembe, amelyik önmagát – egykoron és ma is! – a maga által kitalált tevékenységekkel (a világ cselekedeteivel) terheli, s bizony nem ritkán halálosan meg is gyengíti magát. Amit Kálvin akar, az mindennek mondható, csak nem a világtól elforduló, de nem is a világnak szolgaian alárendelődő keresztyén élet. Hiszen aki megtalálja Krisztusban az igazságot, az nem tud megbékülni a világ jogtalanságaival, törvénytiprásával.

Alig akadt még egy teológus, aki olyan eltökéltséggel szállt volna szembe prédikációiban (főként az 5Mózes nyomán írt igehirdetésiben) a gazdaság és a politika visszaéléseivel, mint Kálvin – egészen addig menően, hogy ezen energikus törekvése miatt sokan a modern világ előfutárává, a világformálás egyik atyjává stilizálták személyét és munkásságát. Bár ez a hatása nem vitatható, de itt valami egészen másról is szó van. Gazdaság, politika, városi önkormányzat, közösségi etika, szegénygondozás, menekültügy területén, aminek ott és akkor, meg itt és mindenütt meg kell felelnünk, ezekben Kálvin számára az a gyakorlati mérték, érték, norma, amit Krisztus Urunk földi életében élt elénk. Az igazságosságnak így megélt, ránk hagyott mértékének kell életgyakorlatunkban is az első helyen lennie. Teológiailag fogalmazva: a megigazítás/megigazulás célja a megszentelődés, tetteink megalkuvás nélküli hozzáigazítása Jézus Krisztus útjához. „Igazságot akarsz hát a Krisztusban elnyerni? Akkor előbb Krisztust kell magadévá tenned. Őt azonban nem teheted magadévá anélkül, hogy az Ő megszentelésének részese ne légy, mert hiszen Őt darabokra tépni nem lehet” [6] Ez a szétszakíthatatlan egység alkotja Kálvin teológiájának legdrágább részét, szívét-lelkét.
A bibliai etika tankönyve: törvény Krisztussal karöltve! Ezt az egységet előre megalkotva láthatjuk abban az ismeretben, amit Kálvin egyik legfénylőbb, de már régóta elfelejtett felismerésének tarthatunk – hangsúlyozza Christian Link is tanulmányában. Ugyanis Kálvin a bibliai etika tankönyvét, a mózesi Törvényt, a Tórát a lehető legszorosabban kapcsolta össze Krisztussal, teljesen ellentétesen azzal a nagyon is régi hagyománnyal, ami viszont kategorikusan elválasztotta a törvényt, nem ritkán egyenesen szembe is állította Krisztussal. Kálvinnak az volt az egyik hangsúlyos tétele, hogy a Törvényben rejlik az eljövendő Isten Országának a teljes ígérete. Ezért nem lehet alapvető különbséget kimutatni és állítani az ószövetségi és az újszövetségi üdvhirdetés között. Mindkét közösség, a zsidóság és a keresztyénség is ugyanabból a lényegből, forrásból merít és él is ezzel, belőle. A „törvényeskedők”, ahogyan korábban a zsidókat, később a reformátusokat szokták titulálni, lényegileg egyet jelentett a Törvényhez való hűséggel, amit viszont Pál így jellemzett: „A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó” (Róm 7,12), mivel ezt Isten maga adta Krisztusra tekintve, s ezért bizonyosan csak az Ő nevében lehet betölteni: „Krisztust a zsidók már a Törvény szerint megismerhették“, még akkor is, ha a Törvény először csak az evangéliumban lép elénk teljes világossággal. [7] Reformátorunk erről értekezik az Inst II. 9 feliratában és az egész fejezetben: „Krisztus, bár a törvény alatt a zsidóknak ismeretes volt, mégis végül az evangéliumban jelentetett ki”. Ha ezt komolyan vesszük, akkor a zsidóságban rálelhetünk a mindent jobban tudástól megszabadult szabadságra.
Elmélkedés az eljövendő életről és az Eljövendőről Másrészt viszont a megigazulás és a megszentelődés Krisztusban felfedezett fogalmainak egysége, a teológiai gondolkodás és a keresztyén cselekvés, „magatartás” egysége arra a célra irányul, amit Kálvin a meditatio futurae vitae-nek nevezett el, azaz az eljövendő élet utáni vágynak, az arról való gondolkodásnak, elmélkedésnek. Az Institutioban ennek is külön fejezetet szentelt, a III. 9-et.[8] A keresztyén életgyakorlatban, az élet megszentelésében, a Jézus keresztjéhez igazodó Krisztus-követésben valójában mélységesen belekerülünk abba a világba, ami minden illúzió nélkül tekintve, egy túlpörgetett, harcaiban szétszakadozott és számtalan bűntől szenvedő világ. Másrészt éppen a Krisztus-követés és a jövő életre irányuló elmélkedés a feltámadott Krisztus elé állít minket. „Így kezdünk el a halálból átmenni az életbe“ – írta Kálvin. [9] A keresztyén élet elveként a Törvény tehát ószövetségi gyökereitől fogva teljességgel a remény útja, a jövendő és az Eljövendő útja. Az az egyház, amelyik közösségként definiálja magát, mégpedig olyanként, ahol Krisztus gondolkodása és cselekvése jelenti a csúcsot, az felismeri majd azt is, ami a világban és a világ számára a legfontosabb Isten szerint - s ezt meg is teszi érte!
*

A Kálvin tanításai sorozat következő részében (III.B) megismerkedünk reformátorunk világos gondolataival arról, hogyan látta és miért tartotta nagyon fontosnak Jézus Krisztus hármas tisztét: a prófétai, papi és királyi tisztet. Sorra vesszük azt is, mi következik e hármas tisztből életünkre vonatkozóan.
Elmélyítő kérdések: 1) Mi volt Kálvin legfőbb törekvése? 2) Minek nevezte Krisztust a helyes istenismerthez vezető úton (két fogalom e tanulmány elején!)? 3) Mikor számíttatik be nekünk Krisztus igazsága? 4) Miben volt szerinted Kálvin a modern világ előfutára? 5) Milyen a törvény és Krisztus viszonya Kálvin tanításában? 6) Mire irányul Kálvinnál a teológia és az élet, a gondolkodás és az erkölcs egysége?
[1] Kálvin tanulmányok kiadvány (CStA) 1.2, 409.
[2] Kommentár az 1Tim 33,16-hoz; CO 52,289f. vö. Inst II,14,5.
[3] CStA CStA 1.1, 55.
[4] Inst. (1536), Opera Selecta I,63.
[5] Inst (1559) III,11,10.
[6] Inst (1559) III,16,1.
[7] Inst II,9 (fejezetcím). Ennek a tételnek a sokrétű kibontását adja az Inst II, 9-11.
[8] Inst III,9 (fejezetcím).
[9] Inst III,9,6.
(Prof. Dr. Christian Link, Bochum tanulmánya alapján: „Jesus Christus an die erste Stelle unseres Denkens und Handelns stellen“, ami a www.reformiert-info.de. honlapon jelent meg, 2009. Fordította és feldolgozta: Dr. Békefy Lajos)