22 Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, 23 mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. 24 Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! 25 De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? 26 Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? 27 Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. 28 Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! 29 Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. 30 Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. 31 Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek. 32 Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!"
33 "Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, kifogyhatatlan kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg. 34 Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is."

Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is . (Lk 12,34)

Az egyik délután a férjemmel háromórás autóútra indultunk egy bérelt teherautóért, amit a gabona betakarításhoz akartunk használni. Az utunk első része olyan autópályán vezetett, amelyen sokat jártam, a többi része viszont egy számomra új területen vitt. Ezen az új szakaszon izgatottan vettem észre egy bolhapiacot hirdető táblát. "Ó, ez érdekes lehet!" - kiáltottam fel. De rájöttem, hogy igazán nincs is szükségünk semmire.
Beláttam, hogy minél kevesebbet költekezünk, annál több pénzt adhatok a misszió céljára a gyülekezetnek, és egyéb szolgálatokra. Megpróbálok sokkal egyszerűbben élni, mert hálás vagyok mindazért, amit Isten végzett az életemben. Ezen a hálaadáson túlmenően szeretnék adni, és segíteni, hogy mások is megismerjék Istent és szolgálják őt.
Természetesen még nem vagyok a takarékosság mintaképe. Túlságosan szeretem a könyveket és a magazinokat. És a háztartási kasszánkkal sem bánok olyan gondosan, ahogyan lehetne. De megtapasztaltam, hogy a kevesebb költekezés nemcsak a többet adakozást teszi lehetővé; ha kevesebb dologra kell gondot viselnem, akkor több időm marad, amelyet Istennel tölthetek, és mások szolgálatára fordíthatok.

Imádság: Köszönjük, Istenünk, hogy te gondot viselsz rólunk. Segíts megelégednünk azzal, amink van, hogy többet adhassunk. Ámen.

Ha egyszerűbben élünk, sokkal bőkezűbben adakozhatunk.
Rebecca Stuhlmiller (Washington, USA)

IMÁDKOZZUNK A NÉLKÜLÖZŐKÉRT!

http://csendespercek.gportal.hu