1 Történt egyszer, hogy valahol imádkozott Jézus, és mikor befejezte, így szólt hozzá egyik tanítványa: "Uram, taníts minket imádkozni, mint ahogy János is tanította a tanítványait." 2 Ő pedig ezt mondta nekik: "Amikor imádkoztok, ezt mondjátok:
Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.
3 A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként.
4 És bocsásd meg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. És ne vigy minket kísértésbe."

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy... Jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a menyben, úgy a földön is... (Mt 6,10)

A délelőtti istentisztelet kedvenc része számomra, amikor együtt mondjuk el az Úr imádságát. Isten országának jöveteléért fohászkodunk, és hogy legyen meg az ő akarata itt a földön. Ez különösen nagy jelentőséggel bír a számomra, kiváltképp mikor több száz ember juttatja kifejezésre óhaját, hogy Isten uralkodjon életükben. Mikor elmondom ezt az imát, - amit igyekszek minden nap megtenni, - eszembe jut, hogy minden nap Isten akarata alá kell rendelnem saját akaratomat. Bár sokszor küzdelembe kerül, hogy ráhangolódjak Isten akaratára, úgy vélem, hogy a reggeli csendesség elengedhetetlen, ha az új nap kihívásaival sikeresen akarok szembe nézni.
Egyenesen bosszant, hogy milyen gyakran kudarcot vallok, mikor Isten akaratához kívánom igazítani az enyémet. De azt is tudom, hogy Isten gondoskodik a "mindennapi kenyérről", e kenyérnek pedig része a megbocsátás és a kísértések között való megerősítés. Minden nap megtapasztalom, hogy Isten enged újat kezdeni, függetlenül attól, hányszor esek el. Így míg az Úr imádsága példát mutat, hogyan imádkozzunk, egyben Isten életembe áramló kegyelmének a csatornájaként is szolgál.

Imádság: Urunk, szeretnénk, hogy országod uralomra jusson, de gyakran elmulasztjuk akaratod teljesítését. Köszönjük kegyelmedet és az újrakezdés lehetőségét. Ámen.

Hibáink dacára Isten kegyelmet ad az újrakezdéshez.
K. Jackson Peevy (Alabama, USA)

IMÁDKOZZUNK AZ ISTENTISZTELET VEZETŐKÉrt.