1Sám 17,32-40.50.

32 Dávid ezt mondta Saulnak: Senki se csüggedjen el emiatt, elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal. 33 De Saul ezt mondta Dávidnak: Nem mehetsz el, hogy megvívj ezzel a filiszteussal, mert még fiatal vagy, ő pedig harcedzett férfi fiatal kora óta. 34 Dávid azonban így felelt Saulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egy bárányt a nyájból, 35 utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem, és megöltem. 36 Leterítette a te szolgád az oroszlánt is, a medvét is: így jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül bármelyik, mivel csúfolta az élő Isten seregét. 37 Azután ezt mondta Dávid: Az ÚR, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is. Saul így felelt Dávidnak: Menj el, az ÚR legyen veled! 38 És felöltöztette Saul Dávidot a saját ruhájába, a fejére rézsisakot tett, és páncélba öltöztette. 39 Felkötötte Dávid Saul kardját is a ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. Ekkor azonban Dávid ezt mondta Saulnak: Nem tudok én ezekben járni, mert nem próbáltam. Le is vetette Dávid ezeket. 40 Kezébe vette a botját, és kiválasztott a patakból öt sima kövecskét; beletette azokat a pásztortáskájába, a tarisznyájába, és parittyával a kezében közeledett a filiszteushoz.
50 Dávid tehát erősebb volt a filiszteusnál, bár csak parittyája és köve volt. Legyőzte a filiszteust, és megölte, pedig nem volt kard Dávid kezében.

 KÖLCSÖNKÉRT FELSZERELÉS

Tegyünk le minden ránk nehezedő terhet... és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. (Zsid 12,1)

Mindig szerettem Dávidnak, a pásztorfiúnak történetét, aki parittyával és kővel legyőzi a nagy Góliátot. Nemrég vettem észre, ahhoz, hogy győzelmet arathasson, valamit le kellett vennie. Saul védeni akarta, és a harc előtt ráadta királyi vértjét. Dávid hamar rájött, ez csak akadályozza őt, így levette a nehéz öltözéket. Góliát felé akadálymentesen közelített, megszokott felszereltségével, és Istenbe vetett erős bizodalmával.
A történeten elmélázva azon gondolkoztam, Istent milyen gyakran más "felszerelésével" felvértezve szeretném szolgálni. Természetesen mindannyian tanulhatunk más jó példájából. De ha felkérnek vasárnapi iskolai tanárnak, nem gondolom, hogy az előttem oktatót kellene utánoznom. Vajon amikor hitemről vallást teszek, csupán a leírt evangélizációs módszereket másolom? Mások stílusát utánozva akarok hatékony lenni, esetleg félek Istent úgy szolgálni, ahogy vagyok?
Eldöntöttem, hogy megtanulom vállalni magamat, ahelyett, hogy másokat utánozzak. Az Úr mindenkinek különleges adottságokat adott. Nincs szükségünk kölcsön eszközökre. Tanulhatunk Dávidtól, hogy levessük, ami akadályoz, és Istenben bízva használjuk a tőle kapott adottságokat.

Imádság: Köszönjünk Urunk a személyre szabott felszerelést. Adj bátorságot a szolgálatban önmagunk lenni. Ámen.

Mi akadályoz, hogy Istent szabadon szolgáljam?
Marion Speicher Bron (Florida, USA)

IMÁDKOZZUNK, HOGY ÖNMAGUNKAT VÁLLALVA SZOLGÁLHASSUNK ISTENNEK!

http://csendespercek.gportal.hu