Zsid 12,4-11.

4 Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig,
5 és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól:
"Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd
téged, 6 mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz
mindenkit, akit fiává fogad." 7 Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy
bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem
fenyít az apja? 8 Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, amelyben mindenki
részesül, fattyak vagytok, nem pedig fiak. 9 Azután: testi apáink
fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal
inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? 10 Mert ők
rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra
teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. 11 Pillanatnyilag ugyan
semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később
azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik
megedződtek általa.

                        KOMOLYAN GONDOLOD?

Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését
ne vesd meg! (Jób 5,17)

Fiatalként úgy gondoltam, hogy a fenyítés nem igazán jó szó. Kihívást
jelentett, hogy változtassak ezen az álláspontomon.
Keresztyén családban nőttem fel, de 30 évesen válságba kerültem,
mielőtt megpróbáltam igazán Krisztus szerint való életet élni. Olvasni
kezdtem, és olvasmányaimban találkoztam az imádság, az istentisztelet,
a bibliatanulmányozás és az elmélkedés keresztyén gondolkodásával. Ezek
mind rendben is voltak. Mikor viszont a böjtölésről, a magányosságról,
az egyszerűségről, a tökéletes engedelmességről és a bűnvallásról azt
olvastam, hogy azok nekem örömet szereznek, azt gondoltam, most
viccelnek velem!
De idővel Isten nagy türelemmel megtanított, hogy mindezek a keresztyén
gyakorlatok közelebb visznek hozzá, és megerősítik a lelkemet.
Segítenek ráhangolódni hangjára, és segítenek megismerni akaratát az
életemben. Segítenek megszűrni a világ zaját, és meghallani az ő halk
és szelíd hangját. (1Kir 19,12) Valóban, örömforrást jelentenek az
Isten útján való járásban. Megtanultam, hogy szeretet által Isten
tanítani és erősíteni akar bennünket, hogy cselekedhessük akaratát.

Imádság: Istenünk, segíts igazán megtapasztalnunk szeretetedet, és
elfogadnunk fegyelmező tanácsaidat. Ámen