2009. február 2. hétfő

Zsolt 91.

1 Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
2 az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
3 Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
4 Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és
páncél a hűsége.
5 Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,
6 sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.
7 Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor
sem ér el.
8 A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
9 Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,
10 nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
11 Mert megparancsolja angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon,
12 kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
13 Eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és
a tengeri szörnyet.
14 Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri
nevemet.
15 Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban,
kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.
16 Megelégítem hosszú élettel, gyönyörködhet szabadításomban.

                           SZERETŐ ATYA

Ti apák ne ingereljétek gyermekeiteket, hanem neveljétek az Úr tanítása
szerint fegyelemmel és intéssel. (Ef 6,4

)

Körülbelül egy éve bárkivel, akinek hatalma volt fölöttem, összetűzésbe
keveredtem. Nem hallgattam a szüleimre, iskolai tanáraimra vagy a
vezetőkre. Sokszor csak azért tettem vagy mondtam valamit, mert tudtam,
ezzel bántom őket. Egy napon édesapám leültetett és elbeszélgetett
velem. Megkérdezte, történt-e valami, ami feldúlt. Aztán a Szentírást
idézte, hogy világossá tegye, mi a probléma a viselkedésemmel.
Ennek dacára azt mondtam neki, nem érdekel, és azt szeretném, ha békén
hagyna, hogy saját magam döntsem el, mit akarok. De édesapám nagyon
komolyan vette szülői feladatát. Azt mondta, szeret, és mint apának,
kötelessége helyre igazítania, és megmutatni a helyes utat.
Ezek a mondatok szöget ütöttek a fejembe, és gondolkodni kezdtem
tetteimen. A szavai miatt nem voltam dühös. Azzal, hogy másokat
megbántottam, nem nekik, csakis magamnak ártottam. Tönkretettem
kapcsolataimat, és szerencsétlenné tettem magam minden ok nélkül.
Hamarosan ráébredtem, hogy akik megfeddnek, azok valójában törődnek
velem, és a legjobbat akarják nekem. Arra is rájöttem, hogy Isten is
így cselekszik. Azért ad mellénk olyan embereket, mint apám, hogy
segítsenek megmutatni az utat.

Imádság: Mennyei Atyánk, köszönet neked azokért, akik utat mutatnak
nekünk és védelmeznek bennünket! Ámen.