Jézus mondja: 7 "Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. 8 Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle."
9 "Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
10 jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
11 mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
12 és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
13 és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."
14 "Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. 15 Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."

Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. (Mt 6,14)

Amikor kinyitottam a hátsó ajtót, egy mérges szomszéddal találtam szemben magam. A hangja elnyomta az udvarán boldogan játszó gyerekeink hangját. Ott állt ökölbe szorított kézzel, a szeme szikrákat hányt, és a szájából ömlöttek a vádak ellenem és a gyerekeim ellen. Alig bírtam leszorítani a kezem, hogy meg ne üssem. Behívtam a fiúkat, és bezártam az ajtót.
A jogtalan mocskolódás miatti harag forrt bennem, mint egy izzó katlan. De ahelyett, hogy átadtam volna Istennek, ragaszkodtam hozzá, engedve, hogy felgyűljön bennem, és beszennyezze életemet. Aztán egy nap Jézus az Úri imádsággal térdre kényszerített: "Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." Éreztem, ahogy egy jéghideg nyíl megcélozza forrongó haragomat.
A családomnak együtt kellett élnie a harag következményeivel. Mire Isten megláttatta velem az igazságot, már elvesztettük a kapcsolatot egy szomszéddal, és a gyerekeink is elvesztették a játszótársukat. Ha nem adjuk át Istennek a haragunkat, gyűlöletünket, büszkeségünket, ezek az érzések tönkreteszik az életünket. Hálás vagyok Istennek a leckéért, amit a saját káromon tanultam meg.

Imádság: Urunk, bocsásd meg, amikor ragaszkodunk az ártalmas érzéseinkhez. Segíts elengedni büszkeségünket és sértettségünket, és túllátni a bántó szavakon. Ámen.

A meg nem bocsátás belülről pusztít minket.
Julia Cutting (Kelet-Yorkshire, Anglia)

IMÁDKOZZUNK A TÖNKREMENT KAPCSOLATOKÉRT!