Tit 2,11-14.

11 Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, 12 és
arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi
kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban, 13
mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és
üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, 14 aki önmagát
adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és
megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.

                       KRISZTUS BENNÜNK ÉL

Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra
nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat,
józanul, igazságosan és kegyesen éljünk a világban, mivel várjuk a mi
boldog reménységünket, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését. (Tit
2,11-13)

Karácsonyra készülődve családunkban mindenki lázban égett; sütött,
vásárolt, csomagolt, jótékonykodott. A rászorulókra is szántunk időt.
És félretettünk minden családi nézeteltérést, hogy karácsony napját
együtt élvezhessük.
Közeledik a karácsony - a süteményevés, ajándékbontás, a szabadnapok
élvezésének ideje, amiket a családdal, barátokkal tölthetünk. De vajon
ez minden? Amikor Titusz az Úr Jézus Krisztus megjelenéséről ír, nem
egy laza ünneplésre gondol, hanem az istentelenség megtagadásáról,
önmérsékletről, a megváltásról és a jócselekedetekre való törekvésről
beszél.
Karácsonykor Isten testet öltött kegyelmét szeretnénk ünnepelni -
Istent, aki megalázta magát, egy kisgyermek alakjában földre jött,
állatok között egy barátságtalan helyen megszületett. Mikor Urunk és
Megváltónk megjelenésén örvendezünk, Isten arra hív minket, hogy
tagadjuk meg a világi kívánságokat, és keressük a megváltást, a
tisztaságot, éljünk a legkisebbek javára. Bárcsak idén minden
megnyilvánulásunk tükrözné a bennünk lakozó Krisztus tisztaságát és
igazságát is.

Imádság: Életnek Ura, formáld át világi vágyaimat, hogy a te néped és
országod iránt buzgólkodjak.

 Ámen.