Fil.4,4-9

4 Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. 5 A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! 6 Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; 7 és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. 8 Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! 9 Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!

Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni. (Kol 4,6)

Három perc telt el azóta, hogy helyet foglaltam a pultnál. Pincérnők, két szakács és a kisegítő pincér mentek el mellettem, tudomást sem véve rólam. Az önérzetemet csak az nyugtatta, hogy a mellettem ülő kamionsofőrrel sem törődött senki.
"Talán ez a pult lezárt terület" - szóltam hozzá. "Talán nincs elég segítségük" - válaszolta. "Nem kell nekik a pénzünk" - folytattam. "Lehet, hogy az asztaloknál ülő vendégeket szolgálják ki" - mondta. Telt az idő. "Az is lehet, hogy nem vagyunk nekik szimpatikusak" - kezdtem újra. "Kellemes a légkondicionáló, engem nem zavar, hogy várni kell" - felelte.
Ekkor egy zaklatott pincérnő lépett oda hozzánk, és elmondta, hogy el kellett zárni a vizet, így nem tudják használni a mosogatógépet. Ismeretlen beszélgetőtársam mosolygott, megköszönte, és elment.
Nem volt szimpatikus. Háromszor is megpróbáltam bevonni utálatos viselkedésembe, de nem hagyta magát. Csak később jöttem rá, hogy pontosan azt tette, amit prédikálni szoktam.

Imádság: Mennyei Atyánk, add, hogy olyannak lássuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk. Add, hogy észrevegyük mások nehézségeit, és együtt érzők legyünk. Ámen.