7 Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; 8 aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet. 9 Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. 10 Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. 11 Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. 12 Istent soha senki sem látta: ha szeretjük egymást, Isten lakik bennünk, és az ő szeretete lett teljessé bennünk. 13 Abból tudjuk, hogy benne maradunk, és ő mibennünk, hogy a maga Lelkéből adott nekünk. 14 És mi láttuk, és mi teszünk bizonyságot arról, hogy az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül. 15 Ha valaki vallja, hogy Jézus Isten Fia, abban Isten marad, ő pedig Istenben; 16 és mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. 17 Abban lett teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizalommal tekinthetünk az ítélet napja felé, mert ahogyan ő van, úgy vagyunk mi is ebben a világban. 18 A szeretetben nincs félelem, sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletessé a szeretetben. 19 Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. 20 Ha valaki azt mondja: "Szeretem Istent", a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. 21 Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.

Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. (Róm 5,8)

Lányaim hat és négy évesek. Az idősebbik gyakran elvesz dolgokat a kisebbiktől, és zsarnokoskodik felette. Azon aggódom, ha majd iskolás lesz, hasonlóan fog bánni az osztálytársaival is. Bár néha az idősebbik lányom viselkedését bosszantónak találom, természetesen ettől függetlenül szeretem őt.
Hasonlóképpen Isten is szeret bennünket, annak ellenére, hogy sokszor rosszul viseljük magunkat. Az elkövetett vétkeink számának növekedésével nő a ránk kiáradó kegyelem. (Róm 5,20) Isten soha sem mond le rólunk, hanem határtalan szeretetével úgy keres bennünket, mint ahogy a pásztor keresi elveszett bárányait.
Isten szeretete ráébresztett, hogy míg lányaim teljesen különböznek mind gondolkodásmódban, mind pedig viselkedésben egymástól (ami nem minden esetben jó), ettől még szerethetem őket. Mindig is gondoskodni fogok róluk, nevelni és tanítani fogom őket. A többit pedig Istenre bízom.

Imádság: Istenünk, hálát adunk végtelen szeretetedért. Segíts példádat követni abban is, ahogyan másokat szeretünk. Tégy bennünket egymást szerető testvérekké. Ámen.

Különbözőségeink ellenére Isten egyformán szeret.
Wipapan Nangsomboon (Chiang Mai, Thaiföld)

IMÁDKOZZUNK A GYERMEKEKET NEVELŐ SZÜLŐKÉRT!

http://csendespercek.gportal.hu