Zsolt 139,1-12.

1 A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz
engem.
2 Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed
szándékomat.
3 Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
4 Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
5 Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
6 Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
7 Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak?
8 Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le,
te ott is ott vagy.
9 Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék,
10 kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem.
11 Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz
körülöttem a világosság:
12 a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne,
mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.

                     MEGKAPTAD AZ ÜZENETEMET?

Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, Uram. (Zsolt 139,4)

"Megkaptad az emlékeztetőt, amit küldtem?" "Ott van az e-mailemben."
"Üzenetet hagytam a hangpostádon." "Küldtem egy szöveget." A modern
technika számos utat kínál, hogy kommunikáljunk egymással. Sajnos, ezek
mindegyike magában hordozza annak a veszélyét is, hogy üzeneteink és
kéréseink ne érjenek célba. Ahányszor elküldök egy fontos elektronikus
levelet, kicsit ideges vagyok, míg meg nem tudom, hogy elérte a
címzettet. A kézbesítés nem mindig biztos.
Szerencsére, nem kell így aggódnunk azon, hogy imáink elérik-e Istent.
Ő biztosított minket e felől. Ismeri gondolatainkat, még mielőtt
megfogalmaznánk őket. Nem szükséges visszaigazolást kérnünk róluk.
Isten talán nem úgy cselekszik kéréseink nyomán, ahogy elképzeltük, de
tudomásul veszi azokat; a Biblia biztosít minket erről.
A kommunikáció itt a földön összeomolhat, de Isten és közöttünk nem
romolhat el. Megnyugodhatunk a bizonyosságban, hogy ő megkapja az
üzeneteinket - valamennyit.

Imádság: Istenünk, segíts megnyugodnunk a tudásban, hogy hallod és
megérted imáinkat.

 Ámen.