Az ismertető a Mezőkaszonyi Református Egyházközség honlapjáról származik (www.reformatus.com.ua) /Kárpátalja-Beregi Egyházmegye/!

Mezőkaszonyi Református Egyházközség

Mezőkaszonyt, illetve korábbi nevein Kázunt, Kászonyt, a krónikás először azzal kapcsolatban említi, hogy Szent László magyar király katonái itt, Kaszony környékén arattak döntő győzelmet Salamon védelmére, az országba Kuteszk vezetésével betört kun hordák fölött. Később ennek a diadalnak az emlékére alakították át templommá azt a kis kápolnát, amely már korábban itt állt, s amelynek helyén ma a református templom áll.
Ezt az eredetileg római katolikus templomot a protestánsok 1552-ben vették birtokukba. Az 1941-ben kiadott „A magyarországi református egyetemes egyház névtára” szerint az anyaegyházközség 1560-ban alakult meg, az anyakönyv vezetését

Nem kímélte az épp csakhogy megalakult anyaegyházat sem az 1566-ban Tokaj alól visszavonuló tatár martalócok dúlása, vérengzése. Sok egyháztagot rabul ejtettek, s magukkal hurcoltak. 1567-ben vidékünk a megerősödő, nagyobb biztonságot nyújtó Erdélyi Fejedelemség fennhatósága alá került. Ebben az időben történt, hogy Bocskay István erdélyi fejedelem, s e vármegye ura, aki különösen kedvelte e városokat, egy másfél lábnyi (46 cm) magas, fedeles arannyal futtatott, díszes művű ezüst billikomot ajándékozott. (Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monográphiája, III. köt. 332-335 oldalain.) Sajnos, a református egyháznak e nagybecsű ereklyéje az első világháborút követő zavaros években, máig ismeretlen körülmények között, állítólag egy bécsi múzeum tulajdonába került.

A templomon jelentősebb átalakítást, illetve felújításokat a következő években végeztek:
- 1766-ban stílusát tekintve teljesen átalakították;
- 1820-ban tornyával együtt megnagyobbították
- jelenlegi formáját az 1902. évi újjáalakításkor vette fel, Zámbory Zoltán lelkipásztorkodása alatt.

Lelkipásztorok a 20. században és napjainkban:
- Zámbory Zoltán (1907-ig),
- Szendrey István (1907-1927),
- Nagy József(1927-1931),
- Petneházy Gyula (1931-1971 - egy év kihagyással, őt ugyanis a „Szovjet Népbíróság” 1959-ben konfirmálásért kényszermunkára ítélte, eltiltotta lelkipásztori hivatása gyakorlatától; az eltiltás idején Rózsa Lajos akkori beregsomi lelkipásztor látta el a lelkipásztori teendőket Mezőkaszonyban),
- Bán Zoltán (1971 -1992),
- Mező Miklós (1992-1995);
- Kovács Sándor (1995-1997)
- Radvánszky Ferenc (1997-től napjainkig; közben 2004-2006 között Estók István segédlelkész szolgált).

A torony két régi harangját az 1910-es évek elején cserélik újra. Érdekes, az egyik lecserélését, mintegy 5-6 mázsás, 1513-ban készült harang latin nyelvű felirata „Mea vox vitáé, voco ves, ad me ventie. Omnia transibunte – ibimus, ibitus, ibunt. Bornemissza Józsa, Cepitáneus in Huszt F.F. Me facit M. Philippus Piskator Neoselinensis. Anno CDXIII.” A harangok története ezzel nem ért véget. Az első világháború hadicéljaira elrekvirált hatmázsás kisharang pótlására - a helybéli Brahyi család adományából - 1936-ban került sor. Így ez és az Egry Ferenc harangöntő által 1912-ben készített kb. 12 mázsás nagyharang csendes időben a távoli Tisza partig figyelmeztetik a földi halandókat az idő múlására.

A templom föld alatti részében sírkamra (kripta) található.

Kaszonyi Református Ifjúsági Közösség

„Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet, megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg. Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.” (Zsolt 103, 2–5)

Bár a kaszonyi gyülekezetben már a ’90-es években is volt ifi (kisebb-nagyobb kihagyásokkal), mégis az alábbi beszámolóban a 2001-től megkezdett, és Isten kegyelméből azóta töretlenül működő ifjúsági közösségeinkről olvasható itt egy beszámoló.

Az ifjúsági munkát mindig a nagy hullámzások jellemzik. Így volt és van ez nálunk is. Voltak idők, amikor éppen megütöttük az igei minimumot („ketten vagy hárman” Mt 18, 20), de voltak – és hála az Úrnak vannak is – olyan helyzetek, amikor egész szép számban gyűlünk össze hétvégenként.
Az alkalmainkat rendszerint szombat esténként tartjuk meg, csupán annyi változással, hogy két éve már kis ifi is van, amire vasárnap délután kerül sor. Ez utóbbi közösség korosztálya 11-15 évesek (általában 10-15 ifis vesz részt rajta), míg a nagy ifi esetében konfirmált fiatalokról beszélhetünk (és erre az alkalomra átlagosan 5-10 fő jár). Az alkalmakon jelenleg szolgálatot teljesítünk Estók Andrea hitoktató és jómagam.
A közösségünk sajátossága, hogy hagyományosan minden év végén ifi-találkozót szervezünk. Ekkor a környező falvak fiataljait (Bótrágy, Harangláb, Som) látjuk vendégül, s ezen az alkalmon szórakoztató vetélkedők, vidámságok, éneklés, áhítat, bográcsfőzés és egyéb érdekesség keretében töltünk el egy délutánt és egy estét.
Viszont az is nagyon emlékezetes és a közösségépítés szempontjából hasznos, amikor a kis csapatunk más gyülekezetek meghívására elmehetett csendesnapokra és ifi-találkozókra.
Majdnem minden évben szakítunk arra is időt, hogy közösen kiránduljunk. Általában ezek egynapos vízparti alkalmak, amit tavaly sikeresen megdupláztunk, és így két napot sátorozhattunk a Beregi-tónál.
Az ifisek számára szolgálati lehetőség is adott, mivel már több nyáron is gyermek- és ifjúsági hetet szerveztünk, ahol főleg a gyerek programoknál az aktív tagok segítsége nagyon áldásos és hasznos. Ezentúl többen is vannak, akik a szombati gyermekalkalmainkon (kézműves kör, örömhír-klub) állandó jelleggel szolgálnak. Továbbá nagyobb ünnepeinken énekek, versek és színi előadások formájában szolgálunk a gyülekezet előtt.
Amiért még nagyon hálásak vagyunk, hogy egy saját magunk számára berendezett ifjúsági szobát kaptunk a gyülekezeti házon belül. A közös együttlétek nagyon jó helye lett ez az ifi-terem.
És a terveinkről… Idén tervezzük azt, hogy bizonyos időszakonként ifjúsági istentisztelet keretében bővítenénk szolgálati területünket. Továbbá, az előzővel összhangban, egy ifjúsági zenekart is szeretnénk elindítani. Természetesen ez sok munkával, imádsággal és szervezéssel jár. Viszont a múltból is tapasztalva Isten áldását és látva az ifjúsági munka fontosságát és eredményeit, bizakodunk a jövőt illetően is („a reménység pedig nem szégyenít meg” Róm 5, 5).
Kérünk minden kedves hívő testvérünket, akik olvassák ezt a beszámolót, imádkozzanak, hogy az ifink tervei áldást nyerjenek, és hasznos eszközei legyünk az Úrnak. 

Forrás: TeSó újság, Cikk: Pataki Gábor, ifi-vezető.