Az ismertető a Mezővári Református Egyházközség honlapjáról származik (www.reformatus.com.ua) /Kárpátalja-Beregi Egyházmegye/!

MEZŐVÁRI REFORMÁTUS GYÜLEKEZET

Beregszásztól 13 km-nyire, a Tiszába torkolló Borzsa folyó két partján található Mezővári község, a hajdan királyi szabadalmakkal rendelkező mezőváros. Nevét a határában álló, valószínűleg délszláv eredetű földvárról kapta, amely az államalapítást követően Borsova váraként közigazgatási és egyházi székhelye lett a környékén szerveződött Borsova vármegyének. Az 1241–es mongol-tatár hadjárat során azonban elpusztult a vár, s vele az egykori megyeközpont szerepe is megszűnt.

A reformáció megszilárdulása e vidéken az 1553-76 közötti időre esik. A Bereg megyei egyházvidék első jegyzőkönyvéből kiderül, hogy első református lelkipásztora valószínüleg az a Bácsi Kelemen lehetett, aki az 1552-es Beregszászi zsinat egyik részvevője volt, s aki 1475-ben Bereg megyei esperes lett. De Udvarhelyi Baltazár vári pap 1576-ban ugyancsak „Isten Igéje Pásztorának” vallotta magát, ami arra utal, hogy református hitelveket vallott. A XVI. század végéig gyülekezetünk több prédikátorának is fennmaradt a neve: Ráczkövi Pál (1580-1585), Böszörményi Máté esperes (1585-1590), Vári Szárnyas Bálint esperes (1592-1614).
A község jelenlegi temploma 1795-ben lett felszentelve, de előzménye még a román korban épült a mongol-tatárok által lerontott vár köveiből. Ennek falmaradványai a 2001. évi márciusi árvíz következtében felszedett padlózat és a kicserélt talajréteg alatt részben körvonalazódtak. Ekkor megállapítást nyert, hogy a román, gót és reneszánsz stílusjegyeket őrző masszív kőtorony hajdan önálló harangtoronyként funkcionált, s csak a fentebb említett átépítés során épült egybe a templomtesttel, ekkor kapott gazdagon tagolt, fagalériás, négy fiatoronnyal ékesített sisakot, amelyet a XX. sz. elején még zsindelyfödém borított.

460 évesként emlegetett toronyórája még a XX. század 80-90-es éveiben a templom és a község egyik nevezetességeként óránkénti harangütésekkel jelezte a pontos időt. Az óraszerkezet jelenleg is szépen működik, a harangütések azonban elmaradnak.
A kőtorony befalazott bejárata fölötti csiszolt andezit emléktábla felirata: 1703. május 21-én Tarpa népének példáját követve Esze Tamás kurucai Vári piacterén is kibontották a nagyságos fejedelem zászlaját. Ringató bölcsője ezért e föld az 1703-1711-es Rákóczi szabadságharcnak. Állíttatta Vári népe 1989-ben.”

A parókia

A jelenlegi lelkészlak és gyülekezeti terem 1913-ban épült közadakozásból. A kommunista diktatúra éveiben határőrlaktanya, majd kolhoziroda volt, de 1989 óta újból az egyház tulajdonában áll. Elődje, a „régi községházaként” ismert kúriaszerű épület közvetlenül a templom 1795-ös felszentelése után épült, mivel korábban a Szurdék nevű falurészben álló református parókia és iskolaház elöregedett. Az utóbbi években erősen megrongálódott épület részleges átalakításakor előkerült faragott kövek megerősítik a régi kéziratos források állítását, mely szerint a templom bővítéséhez és az új parókiához egyaránt a régi vár köveit használták fel. Mellé hamarosan felekezeti iskolát is emeltek a váriak, amelynek nagyobbik épülete ma is áll, és egészségügyi központként működik.

 Templom ismertetője a www.turizmus.karpatinfo.net honlapról származik!

Mezővári református templom

Mezővári nevét a határában álló, valószínűleg délszláv eredetű földvárról kapta, amely az államalapítást követően Borsova váraként közigazgatási és egyházi székhelye lett a környékén szerveződött Borsova vármegyének. Az 1241-es mongol–tatár hadjárat során azonban elpusztult a vár, s vele az egykori megyeközpont szerepe is megszűnt.

A Bereg megyei egyházvidék első jegyzőkönyvéből kiderül, hogy első református lelkipásztora valószínűleg az a Bácsi Kelemen lehetett, aki az 1552-es Beregszászi zsinat egyik részvevője volt, s aki 1575-ben Bereg megyei esperes lett. De Udvarhelyi Baltazár vári pap 1576-ban ugyancsak „Isten Igéje Pásztorának” vallotta magát, ami arra utal, hogy református hitelveket vallott.

A vári református templom elődje egy XV. században épült román kori római katolikus esperesi templom volt, melyet a reformáció után 1595-ben a református vallásra áttért hívek vettek birtokukba.

A község jelenlegi temploma 1795-ben szentelték fel, de előzménye még a román korban épült a tatárok által lerontott vár köveiből. Ennek falmaradványai a 2001. évi márciusi árvíz következtében felszedett padlózat és a kicserélt talajréteg alatt részben körvonalazódtak. Ekkor megállapítást nyert, hogy a román, gót és reneszánsz stílusjegyeket őrző masszív kőtorony hajdan önálló harangtoronyként funkcionált, s csak a fentebb említett átépítés során épült egybe a templomtesttel, ekkor kapott gazdagon tagolt, fagalériás, négy fia-toronnyal ékesített sisakot. 460 évesként emlegetett toronyórája még a XX. század 80-90-es éveiben a templom és a község egyik nevezetességeként óránkénti harangütésekkel jelezte a pontos időt.

A község közepén álló, környezetéből magasan kiemelkedő templom fehér tornya már messziről feltűnik. Egyhajós belső tere a nyolcszög három oldalával záródó, a hajóval azonos szélességű és magasságú apszissal. Ablakai keskeny formájúak, félkörívvel és barokk keretezéssel záródnak.

Tornya a nyugati homlokzat előtt áll, asszimetrikus elhelyezésű. A tornyot galériás, négy fiatornyos barokk sisak koronázza. A torony nyugati falában pálcákkal és hornyokkal díszített, befalazott félköríves kapu látható. Gótikus ablakai a második és harmadik szinten keskenyek, lőrésszerűek, szögletes, illetve félköríves záródással. A negyedik szint ablakai szélesebbek, gazdagon tagoltak, szögletesek. A templom bejárata felett 1989-ben emléktáblát avattak a következő szöveggel: „1703. május 21-én Tarpa népének példáját követve, Esze Tamás kurucai Vári piacterén is kibontották a Nagyságos Fejedelem zászlaját. Ringató bölcsője ezért e föld az 1703-1711-es szabadságharcnak. Állíttatta Vári népe 1989-ben.”

A jelenlegi lelkészlak és gyülekezeti terem 1913-ban épült közadakozásból. A kommunista diktatúra éveiben határőrlaktanya, majd kolhoziroda volt, de 1989 óta újból az egyház tulajdonában áll. Az utóbbi években erősen megrongálódott épület részleges átalakításakor előkerült faragott kövek megerősítik a régi kéziratos források állítását, mely szerint a templom bővítéséhez és az új parókiához egyaránt a régi vár köveit használták fel. Mellé hamarosan felekezeti iskolát is emeltek a váriak, amelynek nagyobbik épülete ma is áll, és egészségügyi központként működik.