Róm 2,1-16.

1 Ezért nincs mentséged, te ítélkező ember, mert amikor más felett
ítélkezel, magadat ítéled el, hiszen magad is ugyanazt cselekszed,
miközben ítélkezel! 2 Azt pedig tudjuk, hogy az Isten ítélete
igazságosan sújtja azokat, akik ilyeneket cselekszenek. 3 Azt gondolod,
te ember, aki ítélkezel azok felett, akik ilyeneket tesznek, holott
magad is ugyanazokat cselekszed, hogy akkor te megmenekülsz az Isten
ítéletétől? 4 Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének
gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága
megtérésre ösztönöz? 5 Te azonban kemény szívvel és megtérés nélkül
gyűjtesz magadnak haragot a harag napjára, amikor az Isten
nyilvánvalóvá teszi, hogy igazságosan ítél. 6 Mert mindenkinek
cselekedetei szerint fog megfizetni: 7 azoknak, akik állhatatosan jót
cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre, és halhatatlanságra,
örök életet ad; 8 azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellenállnak az
igazságnak, és a hamisságot követik, haraggal és bosszúállással fizet
majd. 9 Gyötrelem és szorongás lesz a része minden ember lelkének, aki
a rosszat cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is; 10 viszont
dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindenkinek, aki
a jót cselekszi, zsidónak elsősorban, de görögnek is!
11 Mert Isten nem személyválogató. 12 Akik ugyanis törvény ismerete
nélkül vétkeztek, a törvény nélkül vesznek el, és akik a törvény
ismeretében vétkeztek, azok a törvény alapján kapják meg majd az
ítéletet. 13 Hiszen nem a törvény hallgatói igazak Isten előtt, hanem a
törvény megtartói fognak megigazíttatni. 14 Mert amikor a pogányok,
akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt,
amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak
szabnak törvényt. 15 Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete
be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy
éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd, 16 azon a napon,
amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én
evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.

                   MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK

Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a
ti vétkeiteket. (Mt 6,15)

A munkahelyemen egy kollégám bajba kevert. Hazugságokat mondott rólam a
főnökömnek, ezért nem kaptam meg az előléptetést, amire régen vártam,
és amiért olyan sokat dolgoztam.
Mindezek miatt sértődötté váltam, és haragomat a többi kollégámmal
szemben éltem ki. Végül az a hír terjedt el rólam, hogy nehéz velem
kijönni. Aztán egy napon egy hívő kollégám félrehívott és rámutatott,
hogy mennyi mindent megbocsátott nekem Isten, és azt javasolta, hogy
bocsássak meg a kollégámnak. Miért kéne megbocsátanom? - kérdeztem
magamtól. Ő bántott meg engem. Mégis, amikor jobban végiggondoltam,
elfogott a sírás. Hirtelen megértettem, hogy mit is jelent valójában az
Úr által tanított ima: "Bocsásd meg..., miképpen mi is megbocsátunk az
ellenünk vétkezőknek."
A megbocsátás fájdalmas és lassú folyamat volt, több hónapig tartott.
Soha nem léptettek elő, és olyan munkakörben kellett dolgoznom, amit
meghaladtak a képességeim, de végül képes voltam megbocsátani annak,
aki nekem ártott. Ez a munkatársaim számára is példaértékű volt.

Imádság: Uram, te olyan sok bűnt megbocsátottál nekem. Segíts, hogy én
is megbocsássak az ellenem vétkezőknek. Ámen.

Megbocsátásunkban mások Isten szeretetét ismerhetik fel.