Jak 5,7-11.

7 Legyetek tehát türelemmel, testvéreim, az Úr eljöveteléig. Íme, a
földművelő várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az
korai és késői esőt kap. 8 Legyetek tehát ti is türelemmel, és
erősítsétek meg a szíveteket, mert az Úr eljövetele közel van. 9 Ne
panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme, a
bíró az ajtó előtt áll. 10 Vegyetek példát, testvéreim, a szenvedésben
és a türelemben a prófétákról, akik az Úr nevében szóltak. 11 Íme,
boldognak mondjuk azokat, akik tűrni tudtak a szenvedésekben. Jób
állhatatosságáról hallottatok, és láttátok, hogyan intézte a sorsát az
Úr; mert igen irgalmas és könyörületes az Úr.

                            MORGOLÓDÁS

Ne panaszkodjatok, testvéreim, egymásra, hogy el ne ítéltessetek! Íme,
a bíró az ajtó előtt áll. (Jak 5,9)

Amikor bibliaolvasó kalauzom szerint ezt a szakaszt olvastam a Jakab
leveléből, rögtön tinédzser lányaim jutottak eszembe, akik folyamatosan
morgolódtak egymásra a reggelinél.
"Ne egyél már ilyen hangosan!"
"Te meg ne igyál, míg le nem nyelted, ami a szádban van! Tudod, hogy
mennyire utálom!"
És míg el nem indultak az iskolába, folyamatosan kritizálták egymást.
"Ez a vers biztos nekik szól!" - gondoltam, és el is határoztam, hogy
este a vacsoránál felolvasom.
De amikor még egyszer elolvastam, megértettem, hogy ugyanúgy szól
hozzám is. A férjem, Keith és én új padlót raktunk le a nappaliban és a
konyhában. Még soha nem csináltunk ilyet azelőtt, és sokkal tovább
tartott, mint ahogy terveztük. A férjem késő estig szeretett volna
dolgozni, én inkább korán reggel szerettem volna elkezdeni. A türelmünk
a padlóval és egymással egyre fogyott. Morgolódtam, panaszkodtam, és
most éreztem, hogy a Bíró az ajtóm előtt áll. Ott és akkor bocsánatot
kértem Istentől, és úgy mentem oda Keith-hez, hogy nem fogok
morgolódni, hanem szeretettel beszélek vele.

Imádság: Istenünk, taníts minket egymással szeretettel beszélni,
különösen, ha nem értünk egyet valakivel.

 Ámen.