A tájékoztató a Munkácsi Református Egyházközség honlapjáról származik (www.reformatus.com.ua)!

MUNKÁCSI REFORMÁTUS EGYHÁZKÖZSÉG

A Munkácsi Református gyülekezet története 1532-re nyúlik vissza. Ebben az időben már virágzó gyülekezetet lehetett találni ezen a helyen. Egyes források szerint 1528-ra, míg más források 1530-ra teszik a reformáció tanainak a megjelenését Munkácson. Mindez Kálmáncsehi Sánta Márton nevéhez fűződik. Bocskay István, Bethlen Gábor és a Rákócziak alatt erős egyházzá növelkedett a munkácsi eklézsia, Lorántffy Zsuzsanna ideje alatt különösen sok iskolát alapítottak, folyt a szegénygondozás.

1660-tól, Báthory Zsófia idejétől 1790-ig sok megpróbáltatást és üldözést kellett elszenvednie az egyháznak. A már régóta használt református templomot elvették, a református papot: Ferenczi Istvánt elűztélk. 8 évig nem volt templomuk a reformátusoknak. 1668-ban egy jobbágyházat vettek és ott tartották az istentiszteleteket.

1688-ban ismét nehéz idők következnek. Mindent elvesznek a reformátusoktól: templomot, paplakot, javadalmazást. Ekkor előbb a szabad ég alatt tartották az istentiszteleteket, majd Keresztúri Miklós birtokos csűrjében. Később a csűr helyén imaházat építettek fából. 1703-ban a császári hadvezér, Montecucoli felgyújtatta az imaházat és ekkor a város egy része is leégett. 1708-ban több segítséget kapván, a csizmadia-szín táján építettek egy 10,5 m hosszú, 6,5 m széles és 2,84 m magas fatemplomot, de ez nem állt sokáig, mert a Rákóczi szabadságharc leverése után 1720-ban lerombolták. 18 évig nem volt semmilyen hajlékuk a reformátusoknak. Hiába folyamodtak a felsőbbséghez templomépítés ügyében, mindig elutasították őket. 1742-ben egy kis imaházat sikerült építeni, melyet szalmával fedtek be. Ebben folytak az istentiszteletek 1790-ig, amikor II. József császár engedélyt adott templomépítésre. Ez a templom készült el 1795-ben torony nélkül. A torony csak 1798-ban lett ráépítve. Az ünneplés alkalmával azonban az ágyúlövés hatására ledőlt és csak 1815-ben építették újra és szentelték fel.

A főbejárat feletti felirat a következő: „Ez a szent ház a Szent Lélek, a Szentháromság dicsőségére, őfelsége II. József római császár és király legszentebb ösztönzése nyomán a Helvét-hitvallású egyház saját költségén építette 1795-ben”. A parókiát 1839-ben építette az egyház, most is megvan, de nem az egyház tulajdona. Többen földeket, szőlőket adományoztak az egyháznak. Az úrasztalai bársonyterítő 1870-ből való. Első kis orgonája 1852-ben készült. Jelenleg egy 10 regiszteres 1 manuálos Rieger orgona van a templomban. Énekkara 1777-től van az egyháznak. Trianon után Kárpátalja első püspöke a munkácsi lelkész: Bertók Béla.
A másodig világháború után a templom is állami tulajdonná lett, csak használatra kapta a gyülekezet.

1990-től sok változás történt az egyház életében. Megkezdődött a hitoktatás és konfirmációs oktatás. Beindult a diakóniai munka, szegények és nagycsaládok segítése. 1982-től 2008-ig a gyülekezet vezető lelkipásztora Gulácsy Lajos, nyugalmazott püspök. 2008 áprilisától, korára való tekintettel a KRE zsinata beosztott lelkipásztori szolgálatot engedélyezett számára.

Munkácsi Gyülekezet Ifjúsági Csoportja

Gyülekezetünk ifjúsági csoportja 2 részből áll. Vannak az idősebbek, akik már a húszas éveikben járnak, vagy ahhoz közelítenek, őket hívjuk nagyifinek. Valamint vannak a fiatalabbak, akik javában a kamasz korban vannak benne, konfirmandus korosztály alkotja, ők a kisifi. Gyakran vannak közös alkalmak, sőt, a szombatonként 14:00-kor megtartott összejöveteleinket együtt kezdjük, közös éneklésel, majd külön megy a két csoport. (Esetenként viszont mégis együtt vagyunk.)

Az ifjúsági munkában jelentős segítséget vállalnak az ifjúság tagjai, akik szervezésben, ifiórák megtartásában és szinte mindennemű szolgálatban kiveszik részüket. A legtöbbet Ráczkövy Éva pedagógushallgató teszi, majd Ulinec Marianna egyetemi hallgató és Gulácsy Dániel jövendőbeli teológushallgató végzi. A gitározásban Figyász György pótpresbiter (civilben autószerelő) jeleskedik, a szintetizátor játékával pedig Ernyei Szilvia pedagógushallgató kápráztat el bennünket.

Összejöveteleinket a templom mögötti gyülekezeti teremben tartjuk, nagyon otthonos hangulatban!  Ne egy kötött Bibliaórára számíts,  ha meglátogatsz bennünket, inkább egy jó baráti társaságra, akik szeretnek együtt lenni az Ige mellett, szeretnek énekelni, kirándulni és sok-sok dologban szolgálni az Úrnak! :-) A ificsoport furcsasága, hogy felekezetközi, azaz szeretettel látunk más felekezetből érkezőt is. (Ja, és nem tesszük reformátussá! Ettől nem kell félni.)

A szombati összejöveteleken kívül még számos eseményen veszünk részt, szervezünk közös szilvesztereket, kirándulásokat, együtt táborozunk nyáron, valamint elmegyünk sátorozni pár napra a hegyekbe, ifjúsági koncertekre járunk, valamint a KRISZ csendesnapjain is részt veszünk; adventi koszorúkat készítünk, valamint kántálni járunk. Gyakran színesítjük szolgálatunkkal a gyülekezetünk életét: éneklünk, verset mondunk, pantomimozunk vagy éppen bizonyságot teszünk hitünkről élő szóban.

Újsagterjesztés a gyülekezetben

3 református újság van terjesztve:

Küldetés - A Kárpátaljai Református Egyház havilapja, ennek terjesztője Ignacsinyec Gabriella templomgondnok. Nála lehet rendelni, és megérkezéskor megvásárolni. Ára: 2.00 hr.

TeSó - A Kárpátaljai Református Ifjúsági Szervezet negyedévenként megjelenő lapja, ennek terjesztője jelenleg Dancs Róbert lelkipásztor. Ára: 2.50 hr.

NAGYON FONTOS LENNE 16-35 ÉV KÖZÖTT MINDEN GYÜLEKEZETI TAGNAK ELJUTTATNI A TeSó ÚJSÁGOT! EHHEZ EGY MISSZIÓI KÜLDETÉSRE ELSZÁNT FIATALRA LENNE SZÜKSÉGEM! HA ÚGY ÉRZED, HOGY AZ ÚR KÜLD  E SZOLGÁLATBA, JELENTKEZ, SEGÍTEK A FELADATBAN! CÍMEK, NEVEK VANNAK!

Heuréka - Gyülekeztünk nagyünnepekre (húsvét, pünkösd, reformáció, karácsony) megjelenő lapja. Ennek terjesztése úgy történik, hogy családonként viszünk egyet. Ára: ingyenes! Internetről letölthető!

Munkács neve

Munkács (ukránul Мукачеве (Mukacseve / Mukacheve), ruszinul Мукачів (Mukacsiv / Mukachiv), oroszul Мукачево (Mukacsevo / Mukachevo), szlovákul Mukačevo, németül Munkatsch vagy Munkatz, jiddisül: מונקאטש (Minkács), lengyelül Mukaczewo, románul Munceag vagy Muncaci) járási jogú város a mai Ukrajnában, Kárpátalján.

Munkács története

1138-ban Muncas néven említik először. Már az őskorban lakott hely, a Kis-hegyen és a Galis-hegyen neolit, a Tupcsa-hegyen kora vaskori település nyomaira bukkantak, melyet földsánc is övezett. A Galis- és a Lovaska-hegy között kelta település maradványai kerültek elő. A vár környékét már a 6. században szlávok lakták. Várát a monda szerint Álmos vezér építtette, és a hegyeken való vesződséges átkelés emlékére kapta mai nevét. Először 1064-ben említik.

1085-ben Szent László király itt verte le a Salamonnal szövetséges kunokat. 1241-ben a tatárok teljesen elpusztították, ezután IV. Béla hospeseket és külföldi telepeseket telepített le.

Nagy Lajos románokat telepített ide, majd helyüket 1359-ben rutének foglalták el. Ekkor épült újjá a kun és tatár pusztítások után a vár is. 1378-ban kiváltságokat és városi rangot, 1427-ben vásártartási jogot kapott. 1445-ben Hunyadi Jánosé lett, aki szabad várossá tette. A város részt vett az 1514-es parasztháborúban, emiatt kiváltságait elvesztette.

A 16. és 17. században az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott. 1657-ben a lengyelek a várost feldúlták, de a várat nem merték ostromolni, majd a tatárok égették fel a várost. 1672-ben Zrínyi Ilona gyermekeivel ide vonult vissza, melyet a felkelők ostromoltak, végül Thököly Imre házassággal szerezte meg, melyet itt tartottak 1682. június 15-én. Thököly veresége után Zrínyi Ilona 1686-tól 1688. január 18-ig tartotta a várat a császáriakkal szemben.

A Rákóczi-szabadságharc kezdetén, 1703. június 24-én II. Rákóczi Ferenc Munkács mellett szenvedte el első vereségét, ahol élete is súlyos veszélyben forgott. A vár csak 1704. február 16-án került kuruc kézre. A fejedelem Vay Ádámot nevezte ki főkapitánnyá, majd a francia Damoiseau hadmérnök brigadérossal korszerű erődítménnyé építtette ki a hármas tagolású, alsó-, közép- és felsővárból álló objektumot. Rákóczi – midőn 1711. február végén Lengyelországba távozott – Sennyey Istvánra bízta családi várának védelmét, aki 1711. június 24-én utolsóként, jóval a szatmári békekötés után kapitulált Pálffy János császári főparancsnok előtt.

A vár ezt követően börtönként szolgált. 1834. július 27-én gondatlanságból tűzvész martaléka lett. 1848. április 22-én Podhering (Őrhegyalja) nevű külvárosánál győztes csata zajlott, melyre az 1901-ben felállított obeliszk emlékeztet. 1896-ban az északi bástyán 38 m magas piramison turulmadár-szobrot állítottak fel, melyet a csehek1918-ban leromboltak. Az 1910. évi népszámlálás szerint 17 275 lakosából 12 686 fő (73,44 %) magyar, 3078 fő (17,82%) német és 1394 fő (8,07 %) ruszin nemzetiségűnek vallotta magát. A vallás szerinti megoszlást tekintve 7675 fő (44,43 %) izraelita, 4081 fő (23,62 %) görög katolikus, 3526 fő (20,41 %) római katolikus, 1771 fő (10,25 %) református és 190 fő (1,1 %) evangélikus volt. A trianoni békeszerződésig, majd 1938 novemberétől 1944-ig ismét Bereg vármegye Munkácsi járásának székhelye volt (1944. október 24-én foglalták el a szovjet csapatok). 2001-ben 81 600 lakosából 62 900 ukrán, 7300 orosz, 6900 magyar és 1100 cigány volt.

Híres emberek

• Itt született Munkácsy Mihály festőművész 1844-ben, a szülőház helyén álló házon emléktábla.
• Itt született 1883. március 3-án Csortos Gyula színművész.
• Itt született 1895-ben Uray Tivadar színművész.
• Itt született 1905-ben Mártai Gyula építész.
• Itt született 1960. július 22-én Matl Péter szobrász.
• Itt élt 1855-től haláláig Lehoczky Tivadar régész, történész.
• Itt halt meg 1680. június 14-én Báthory Zsófia, II. Rákóczi György erdélyi fejedelem özvegye.
• Itt nyugszik Siegmeth Károly gépészmérnök, földrajzi író, a hazai természetjárás és barlangkutatás nagy egyénisége (1912).

Kárpátalja története

 Az őskorban és ókorban az északi Kárpátok zordsága, illetve az alföldi területek mocsaras volta miatt gyéren lakott terület volt.
A vereckei emlékmű torzója

Egyes források vitatott állítása szerint a területre még a honfoglalást megelőzően kalandozó székely magyarok érkeztek a mai Erdély felől. Az általánosan elfogadott álláspont szerint azonban Árpád hadai 895-ben (vagy 896-ban) léptek a területre a Vereckei-hágón át. Az I. István idején megszervezett 45 vármegye közül Borsova (később Bereg) és Ung vármegye Kárpátalján található. Ettől kezdve Kárpátalja a Magyar Királyság szerves részét képezte. Az Árpád-korban a terület különböző (főleg Halics felé induló) hadjáratok kiindulópontjává vált. A 11. században többször került sor itt kun, illetve besenyő támadásra is egészen 1085-ig, amikor I. (Szent) László kiverte a betörő besenyő seregeket.

1233-ban kötötte meg II. Endre magyar király és Jakab pápai legátus a beregi egyezményt, amely a zsidók és izmaeliták ellen tett lépéseket, és garantálta a katolikus egyház jogait, kiváltságait és jövedelmeit. IV. Béla uralkodásának kezdetén indult meg a terület benépesítése magyar katonákkal és kisnemesekkel, ám az 1241-es tatárjárás nagy pusztításokat végzett ezeken a területeken, így később már német telepesek érkeztek, majd megindult Halics felől a ruszinok áramlása is. Az Árpád-ház kihalásával a területen elhatalmasodtak a kiskirályok (Aba Amádé és Borsa Kopasz). Károly Róbert ellenük folytatott harcai során az oligarchiákhoz hű magyar kisnemesség elvándorolt. Nagy Lajos uralkodása során kezdett felvirágozni a Máramaros-vidéki sóbányászat.

Kárpátalja a három részre szakadt országban kezdetben a Habsburg-ház által uralt Királyi Magyarországhoz tartozott, illetve 1567-től egy részét az Erdélyi Fejedelemség vette birtokába. A Bocskai István-féle szabadságharcot lezáró bécsi béke során Ung vármegye kivételével egész Kárpátalja az Erdélyi Fejedelemséghez került, majd 1648-ig több megszakítással ott is maradt. 1632-ben II. Ferdinánd I. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek ajándékozta Munkács várát. A Thököly-szabadságharc során a végsőkig küzdő Zrínyi Ilona három évi ostrom után 1688-ban végül feladta Munkács várát. A Rákóczi-szabadságharc során Kárpátalja mindvégig a kurucok oldalán állt. Innen indultak 1703 májusában II. Rákóczi Ferenc hadműveletei.

Az 1848-49-es szabadságharc során Kárpátalja lakossága (beleértve a ruszin kisebbséget is) a felkelők oldalán állt, az ellenállás 1849. augusztus 26-áig megmaradt. 1864-ben kezdte el működését az első ruszin szervezet, az ungvári Szent Bazil társulat, amely 1912-ig állt fenn. 1916-ban Kárpátalja görög katolikus és ortodox vallása is átvette a Gergely-naptárt.

1918. november 9-én Ungváron megalakult a Magyarországi Rutén Néptanács, majd a Károlyi-kormány megalapította itt a Ruszka Krajna autonóm területet. Az 1920. június 4-én Csehszlovákiával megkötött trianoni békeszerződés során Podkarpatská Rus néven Kárpátalja Csehszlovákia részévé vált, ám autonómiát csak 1938 szeptemberében kapott ismét a terület.

Az 1938. november 2-ai bécsi döntés értelmében Kárpátalja déli része is (így Ungvár, Munkács, Beregszász) Magyarországhoz került. 1939. március 15-én a magyar hadsereg megszállta a vidéket, ezzel Kárpátalja egészét Magyarország annektálta. 1944 októberében a szovjet hadsereg foglalta el a vidéket, majd 1945. június 29-én a Szovjetunióhoz csatolták a területet. Ekkor indult meg a kárpátaljai magyarság kitelepítése, illetve deportálása a gulágokba.

A Szovjetunió felbomlása után Kárpátalja az 1991. augusztus 14-én függetlenné vált Ukrajna része lett. 1991. december 6-án kötötték meg a magyar-ukrán államszerződést, amely többek között a kisebbségek jogainak kölcsönös biztosításáról szólt, és kimondta azt is, hogy a szerződő feleknek nincs egymással szemben területi követelésük.