ApCsel 8,26-40.

26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." 27 Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, 28 visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát. 29 Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz." 30 Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?" 31 Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. 32 Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: "Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. 33 A megaláztatásért elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről." 34 Az udvari főember megkérdezte Fülöptől: "Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról?" 35 Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36 Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt az udvari főember: "Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?" 37 (Ezt mondta neki Fülöp: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet." Ő pedig így válaszolt: "Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.") 38 Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és az udvari főember, és megkeresztelte őt. 39 Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé az udvari főember, de örvendezve haladt tovább az útján. 40 Fülöp pedig Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az evangéliumot, míg Cézáreába nem ért.

Az Úr döntései igazak... kívánatosabbak az aranynál, sok színaranynál is, édesebbek a méznél, a csurgatott méznél is. (Zsolt 19,10-11)

A hittantanárunk Újszövetségeket osztott szét közöttünk. Néhány osztálytársam ugyanolyan könyvnek tartotta, mint a többit, amelyekre egy-egy védőborítót kellett otthon ráhúznunk. Egy újabb könyv, amit be kell valahogy tuszkolni a már amúgy is túlzsúfolt, rendetlen iskolapad-fiókba. Ez is csak egy könyv, amivel meg kell majd terhelni a nehéz iskolatáskát.
Nekünk, akik ismertük és szerettük az Újszövetséget, ez a könyv többet jelentett ennél. Örültünk, hogy befedhetjük kívülről, de sokkal inkább ki akartuk nyitni, és elmondani belőle a "jó hírt" azoknak a barátnőinknek, akiknek a könyv belső tartalma is "be volt fedve"! Mennyire el akartuk mondani nekik, hogy a Biblia sokkal több, mint egy befedni való könyv! Ez az egész világnak szóló ajándék.

Imádság: Segíts Urunk, hogy a Bibliát kibontsuk a borítójából, és megosszuk a jó hírt minden ismerősünkkel. Ámen.

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK MÉG NEM TALÁLKOZTAK AZ ÖRÖMHÍRREL!