46 Azután ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Kapernaumban pedig volt egy királyi tisztviselő, akinek betegen feküdt a fia. 47 Amikor meghallotta, hogy Jézus megérkezett Júdeából Galileába, elment hozzá, és kérte, hogy jöjjön és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van. 48 Erre Jézus ezt mondta neki: "Ha nem láttok jeleket és csodákat, nem hisztek." 49 A királyi tisztviselő újra kérte őt: "Uram, jöjj, mielőtt meghal a gyermekem." 50 Jézus erre így válaszolt: "Menj el, a te fiad él." Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott neki, és elindult. 51 Még útban volt hazafelé, amikor szembejöttek vele a szolgái a hírrel, hogy a gyermeke él. 52 Ekkor megkérdezte tőlük, hány órakor lett jobban. Azt mondták neki, hogy tegnap délután egy órakor hagyta el a láz. 53 Megállapította tehát az apa, hogy éppen abban az órában, amelyben ezt mondta neki Jézus: "A te fiad él." És hitt ő, valamint egész háza népe.

Jézus erre így válaszolt: Menj el, a te fiad él. (Jn 4,50)

Gyönyörű, atléta alkatú feleségem a hordágy szélén ült, szorongatta a kezemet, és meredten nézett maga elé. Furcsa szavak hagyták el ajkát, amikor beszélni próbált. Döbbenten álltam, ahogy könnyben úszó szemeivel rám nézett. Egy vidám baráti kirándulásról szállították kórházba a mentők. A kezdeti diagnózis szívroham volt, de a röntgen a mellében és a fejében is daganatot mutatott. A kórházban alapos kivizsgálást rendeltek.
A következő néhány napban sokan kezdtek el naponta imádkozni Patért. Keresztyén barátaink szeretetteljes törődéssel vettek körül bennünket, ami békességet adott feleségemnek. Sokan jöttek, és imádkoztak értünk, reményt és segítséget adtak, amint bizonyossá vált, hogy a rák több szervét is megtámadta. Rögtön elkezdték az agresszív kezelést.
Vannak időszakok, mikor úgy érezzük, mintha kötéltáncosként egyensúlyoznánk, magasan a szakadék felett, erős szélben. Ám ekkor a "biztonsági hálóra" gondolunk - hívő testvéreinkre, és az imádságok állandóan kiáradó, szívet erősítő üzeneteire, melyek megerősítik bizalmunkat, bátorságunkat és reményeinket. Az út megtétele lehetetlen volna e nélkül a támogatás nélkül. Örömet és erőt merítünk abból a bizonyosságból, hogy nem egyedül, hanem Isten kezében vagyunk. Istené a dicsőség!

Imádság: Könyörülő Istenünk, kezedbe tesszük szeretteinket és magunkat. Jézus nevében fordulunk hozzád. Ámen.

Imáink fontosak Isten előtt!
E. H. Eudy (Florida, USA)

IMÁDKOZZUNK A RÁKBAN SZENVEDŐKÉRT!