"Örök szeretettel szerettelek téged!"
Jeremiás 31, 3

Így szólt Isten:

Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál időt nekem.
Annyiszor akartam már mondani neked:
"Itt vagyok számodra!"
De te féltél.
Annyiszor akartam már mondani neked:
"Ne félj, mert veled vagyok!"
De nem hittél nekem, hanem távolinak és halottnak gondoltál.
Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál szóhoz jutni, hiszen szabadságodban áll, hogy eldöntsd meghallgatsz-e, vagy ha akarsz, kikapcsolsz.
Ha kész vagy arra, hogy meghallgass, akkor azt szeretném mondani neked:
"Örök szeretettel szerettelek téged"
Szeretetem örökké, ugyanaz marad.
Akár elfordulsz tőlem, akár odafordulsz hozzám:
Szeretlek téged!
Szeretlek téged, mert élsz.
(Szeretlek, mert ember vagy.
Szeretlek, mert hozzá tartozol a Földhöz.
Szeretlek, mert hely és idő keretei között, adott helyen és adott időben kell megvalósítanod magad.
Szeretlek, mert nem élhetsz remény és hit nélkül.
Rám bízhatod magad.
Van időm számodra.
Bármikor, bárhol, bármilyen gyakran.
Éjjel vagy nappal, gyere, ülj le, nem kell semmit mondanod.
Látlak.
Ha akarod, beszélhetsz.
Beszélj, kiálts, átkozódj, imádkozz, imádj, fuss el, gyere újra, örök szeretettel szeretlek.
Mielőtt a világra jöttél volna, irántad való szeretetem már működött.
Szeretlek.
Azért maradsz fenn, mert szeretlek:
Nem fogsz meghalni.
Nem semmisíthetlek meg, mert szeretlek.
Bármit teszel, veled megyek.
Amint az anya akkor sem hagyja el gyermekét, ha a valami rosszat tesz, úgy sem, hagylak el semmilyen esetben sem. mert szeretlek.
Engedd magad szeretni!
Nyílj meg, engedd, hogy szerethesselek!
Engedd, hogy szerethessenek a dombok, amelyeket látsz.
Engedd, hogy szerethessenek a hegyek, engedd, hogy szerethessen a virágzó rét, és engedd, hogy szerethessen a forrásvíz.
Engedd, hogy szerethessenek az emberek, akikkel együtt vagy.
Engedd magad szeretni!
Engedd, hogy szerethessen a Föld és engedd, hogy szerethessenek a csillagok.
Örök szeretettel szerettelek téged, embernek fia, ismerem történetedet, semmi sincs elrejtve előlem.
Várom, hogy igent mondj rám.
Nem szeretnélek kényszeríteni.
Időről időre áthaladok az úton, ahol jársz, nem félek, reménnyel telve várok, hitedre, irántam való bizalmadra.
Semmi részem nincs abban, ha félsz tőlem, de én, a te Istened mindent megteszek azért, hogy elnyerjem bizalmadat.

(Martin Gud)