Az alábbi ismertető a Ráti Református Egyházközség honlapjáról származik /Kárpátalja-Ungi Egyházmegye/ (www.reformatus.com.ua)!

Rát gyülekezetének története

   Kisrát (Raath 1417; Kyzrath 1427) ősrégi magyar telepítés. Plébániáját már az 1332 évi pápai tizedjegyzék felemlíti. Ősi birtokosa a Ráthy család volt, mely több igen tekintélyes állású embert adott a vármegyének. (Gergely főjegyző volt; György, István, Pál, Zsigmond előkelő nemes földesurak). Később birtokos lett itten a többek között a Mokcsay család is. 1599. július 6-án Kufasy János, Magyarország prímása és Rudolf király magyarországi helytartója parancsot ad ki, hogy Mokcsay Balázst, Ruszkay Dobó Ferenc, barsmegyei főispán Kisrát nevű birtokába iktassák be. Ez a Mokcsay Balázs 1590-ben Ungmegye táblabirája és Szeregnye várának kapitánya volt. Birtoka 12 ungmegyei községre terjedt ki. A plébánia a hitújítás korában elpusztult s több mint másfélszáz éves szünetelés után csak 1718-ban kelt életre ismét Ráthy Gergely és felesége, Kállay Mária buzgólkodása folytán.
   A kisráti református egyház a XVII. század legelején már fennállott, Megerősítik ezen állítást az 1795. évben kelt jegyzőkönyvekben található utalások az egyházmegyei jegyzőkönyvekre, melyek szerint „az 1625-béli Jegyző Könyvnek 133-dik levelén látszik” hogy t.i. Kisrát már a múlt századokban is Mater Ekklésia volt, a falu közepén épült kőtemplommal és paróchiával. Az 1693-ban Szennán tartott e.m. gyűlés pedig Miskolczy Istvánt rendelte Kisrátba prédikátornak. E két adat meggyőzően beszél az egyház ősrégi múltja mellett.
   A kisrátiak múltjára vonatkozó eme fontos irat különben így szól: „Kis Ráth Mater Ekklésia helyheztetett Unghvár Vármegyében, ugyan az Unghvári Helv. Confession lévő Tractusban. Ez régibb időben is Mater Ekklésia lévén volt a Helység közepén akkor kő Temploma, mellyet most a Catholikus Atyafiak bírnak de azon régibb időnek viszontagságai miatt attól elesvén – (mily erőtlen és homályos célzás az ellenreformáció erőszakoskodásaira, melyek között templomukat és minden vagyonukat elvesztik a ráthi reformátusok !) – újra Materisáltatott 1786-dik esztendőben, megnyervén a kegyelmes királyi engedelmet új fa templomnak felépítésére. Mely templom fel is építtetett a dél felől való faluvégen, a napnyugati soron 1788-ban, melynek hossza 6 öl és fél, szélessége 3 és fél. Ugyanekkor paróchiális helynek is Felséges rendelésből mutattatott ki és adattatott 59 öl hosszúságú és 18 öl szélességű telek a T. földes uraságok és a T.N. Vármegye Deputatussai által, mint ugyan e mellett egy rendben Oskola mesteri helynek is 54 öl hosszaságu és 6 és fél ölnyi szélességű telek” … „Harangja vagyon kettő, a nagyobbik két mázsa és 60 font, a kisebb egy mázsa és 61 font. Mind kettőn ily öntés vagyon: Fieri fecit Ecclesia Helvetica Confessionis Kis Rathensis sumptibus Comunitatis (közadakozásból) in honorem Dei 1793” Egyéb java ezen Ekklésiának nints.” (Egyházmegyei levéltár.)
   A mint e sorokból is kitűnik, az ellenreformáció zaklatásain és szenvedésein ez az egyházközség is keresztül ment. Kőtemplomát már a szécsényi országgyűlés is visszaítéli a katholikusoknak, mely „transactio” azonban csak papíron történt meg, — a templom tényleg még egy ideig a reformátusok birtokában maradt ugyan, de lepecsételve használaton kívül állott, mígnem 1718-ban végleg a katholikusok hatalmába jutott. Templomukat és paróchiájukat elvesztve a református hívők 1786-ig tehát 68 esztendőn keresztül, a kisgejőczi reformátusok templomát látogatták. Ez idő volt a ráti reformátusság életének a legszomorúbb és legsötétebb korszaka, melyre a virradatot a II. József császár uralkodásával beköszöntött liberálisabb korszellem hozta meg. Hasonló helyzetben volt ez időben Szürte is.
E két árván maradt gyülekezet szinte egy időben küldi fel alázatos instantiáit a budai helytartóságon keresztül a felséges trón elé templomépítés megengedése végett. A helytartótanács nem látja semmi akadályát annak, hogy a két község egyikében közös református templom és iskola építtessék. (1786 X. 12.) De a kegy inkább Szürte felé hajlik. A helytartótanács Kisrátot Szürtéhez kívánja affiliálni. Az újabb sok „instanciázásnak” végre is az lett az eredménye, hogy úgy Szürte, mint Kisrát, engedélyt kapott az építkezésre. E királyi engedélyre Árva Krucsay Krisztina bárónő, mint kisráti földesúr, templomhelyet jelöltet ki. „Minthogy felséges Urunk, az Kegyelmes Császár megengedte, Kis Ráthban a Reformátusoknak Templomot építeni, egyszersmind parancsolta, hogy az földes Urak közönségesen helyet mutassanak, arra való nézve kiküldöttem magam helyébe Fejér András Assessor Urat Tiszttartómmal együtt, s ennek előtte egynéhány nappal, ki is mutatódott; részemről nints más difficultas, — hanem hogy egy Selléremnek ottan már felépült Házának el kelletik romlani, az helyet nékem az általam kimutatandó funduson a Kis Ráthi Gazdák tartozni fognak hasonló házat mennél elébb megkészíteni. Ezen levelemet nagyobb bizonyságra adom. Bozos 11. Januarii 1787. Árva Krucsai Krisztina”.
   1787. jan. 13-án bölsei Buday István, illetve febr. 24-én ugyanő és Buday Karitas és Mária földbirtokosok paróchiális telket adnak, nagyon csekély ellenszolgáltatásért a kisráthi reformátusoknak.
   1788-ban már fel is lett szentelve a templom, melynek tornya nem, csupán fa haranglábja volt. A templommal egyidőben épült fel a lelkészlak, meg az „oskolaház” is, összes szükséges melléképületeivel. Az egyházközség ez időben 350 lelket számlált.
   Az ellenreformáció által nagyon meggyötört gyülekezet tehát végre szabadon gyakorolhatta vallását, saját templomában, saját papjával. Pedig az ellenmondásnak megtestesült szelleme ott lakott a községben a hitbuzgó katholikus Ráthy család képében, amely fokozott hévvel szolgálta mindenkor Róma akaratát.
   Mikor az ungi rk. főesperesség 1804. évben, az egri püspökség kebeléből az alakuló szatmári püspöki megye része képpen kiválott, a területén működő 10 plébánia között ott találjuk a kisrátit is, melyet az ellenreformáció táborába szegődött Ráthyak támasztottak fel hamvaiból.
   Az ismét anyásított református gyülekezet 1812. esztendőben kőtorony alapját veti meg. Az építkezés azonban elhúzódott egész 1823-ig. Majd három évvel később (1826), miután az 1787-ben földbe ásott ágasokon épült lelkészlak immár megavult, közköltségen es közös munkával új lelkészlakot emelt. Az áldozatkész kis egyházközséget azonban egyre jobban nyomta a szegénység, mely miatt minden további alkotásra szinte képtelen lett. Lelkészének és tanítójának javadalma csak a proventusból állott (párbér), szántóföldje egyiknek sem volt. A szegény hitközségi tagok, hogy a lelkész és tanító tartás súlyos gondjaitól legalább részben szabaduljanak, 1829-ben még a csekély lelkészi és tanítói díjlevél csökkentésétől sem riadtak volna vissza, ha a traktus ebbe beleegyezik.
   Az ekklézsia teherbírása a minimumra szállott alá, úgy, hogy tehetetlenül volt kénytelen szemlélni fatemplomának napról-napra való romlását. E nehéz helyzetben azonban a község közbirtokos nemes urai siettek az egyház segítségére, kik 1838. szept. 1 napján az alábbi adományozó levelet állították ki: „Mi alább irt k. Ráth helységének köz-Birtokosai a múlt 1837-ik évben lefolytatott öszvesitő pörünk végrehajtása alkalmával, – tekintetbe vévén a' Ref. Vallást követő helységünk adózó népének szegény sorsokat, — az törvény által a' Reform. Ekklésiának és Rectornak adott 6 köblös legelő illetőségen felül, az említett Ref. Ekklésiának egy egész, a' Rectornak pedig fél és igy öszvesen másfél telek utáni állományú földet köz akarattal ajándékoztuk, oly formán: hogy az egy telek utáni földet a K. Ráthi Ref. Ekklésia mind addig békességesen birja és használja, míg annak jövedelméből omladozó félben levő templomát fel nem épiti, – felépítvén pedig a Templomot, az egy telek utáni állomány föld a’ Nagytiszt. Superintendentiának szabad rendelkezése alá essen; – a rector pedig fél telki állományú földjét mindenkor szabadon birja és használja. Melyről is adtuk ezen bizonyság levelünket nevünk aláírásával megerősítve. Költ K. Ráthban Sept. 1-ső napján 1838. Észtben. Beölsei Buday Mihály; Komjáthy Apollónia, Tomcsányi László elmaradott özvegye; Beölsei Budai Vincze, ugy is, mint Tettes Beölsei Buday János Urnak törvényes meghatalmazottja; Felső Rásztóczi Matuska István, ugy mint Méltsgos Báró Horváth Jósef Urnak tellyes hatalmú biztosa. P. H.” A hitközség mindamellett, hogy jelentős segítséghez jutott, új templomának alapkövét csak 1852. jún. 15-én tehette le. Építése azonban csak 1864-ben nyert befejezést.
   Ugyanez évben kezdik építeni az újonnan választott ifjú lelkész, Morvay József részére az új lelkészlakást, melyet az ő hosszú lelkészkedésének ideje alatt több ízben is megjavítottak. Ugyancsak Morvay József építtette a tanítói lakást, majd a törvény rendelkezéseinek megfelelő új iskolatermet is. Az iskola, templom és paróchia körül kőalapon díszes vas rácskerítést készíttetett és 1914. évben az elavult régi két harang helyett két új harangot öntetett, melyek egyikét a háború során elrequirálták, a másikat pedig később újra öntötték. Főként ennek a lelkésznek érdeme, hogy az egyházközség vétel útján 16 hold szántó földhöz jutott, melynek jövedelme azóta biztos alapját képezi az egyház fenntartásának.
   A jelenlegi lelkészlak 1923-ban épült. Két új harangját 1928-ban öntette az egyház közadakozásból. Az iskola alapításáról semmi határozottabb feljegyzés nincs. Az 1787-iki jegyzőkönyvek tesznek ugyan említést „Oskola Mester”-ről és „Oskola Ház”-ról, de magának az iskolának alapítása a homályba vész. 1791 előtt már volt tanítója az egyháznak: Magyar Sámuel. Azontúl csupán a tanítók neveit tudjuk, de semmi érdemlegeset az iskola működéséről. A régi kis iskola helyett 1850-ben új iskolát épít az egyház. 1881-ben ismételten. A mai modern, tágas iskola 1910-ből való.
   Jelenleg új parókiát épít a gyülekezet. Temploma a rendszerváltás után némileg fel volt újítva, de újabb munkálatokra vár. A gyülekezet odaadóan és elszántan dolgozik azon, hogy Egyházközségként hűséges maradjon Istenéhez és történelméhez.