Lk 18,18-30.

18 Akkor egy előkelő ember megkérdezte Jézustól: "Jó Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" 19 Jézus ezt válaszolta neki: "Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, egyedül csak az Isten. 20 A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, tiszteld apádat és anyádat!" 21 Ő pedig így szólt: "Ezt mind megtartottam ifjúságomtól fogva." 22 Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: "Még egy fogyatkozás van benned: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben; azután jöjj, és kövess engem." 23 Az pedig, mikor ezt meghallotta, nagyon elszomorodott, mert igen gazdag volt. 24 Jézus ezt látva, így szólt: "Milyen nehezen mennek be az Isten országába azok, akiknek vagyonuk van. 25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni." 26 Akik pedig ezt hallották, megkérdezték: "Akkor ki üdvözülhet?" 27 Ő így felelt: "Ami lehetetlen az embereknek, az Istennek lehetséges."
28 Ekkor így szólt Péter: "Íme, mi elhagytuk mindenünket, és követtünk téged." 29 Ő pedig ezt mondta nekik: "Bizony, mondom néktek, hogy senki sincs, aki elhagyta házát vagy feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, 30 hogy ne kapná vissza sokszorosát már ebben a világban, a jövendő világban pedig az örök életet."

Azután így szólt mindnyájukhoz: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem." (Lk 9,23)

Életem első hosszú buszútjára készültem. A recepciós a pultnál megpróbálta eloszlatni félelmeimet, mondván, szép és sima út lesz ez. Miután elég sokat beszélgettem vele, megnyugodva szálltam föl a buszra. Hamarosan rá kellett jönnöm, hogy nem mondott igazat. Az út rossz volt, tele kátyúkkal, néhányszor még az ülésről is leestem. Nem voltam fölkészülve erre, és a recepcióst hibáztattam, amiért becsapott.
A mai igei olvasmányban a fiatal vezető örök életre akart jutni. Amikor Jézus azt mondta, adja el mindenét, mielőtt őt követné, a fiatalember inkább nem követte. Jézus könnyebbnek tüntethette volna föl az utat, ehelyett azonban valós képet adott a tanítványság áráról.
Zötyögős utamra és a Lk 18 történetére emlékezve a Krisztussal megtett életutamra gondoltam. Amikor Krisztusról tanultam, elmondták, mit jelent követni - hogy nehézségeket, sőt a családtagjaimtól elutasítást is el kell majd szenvednem. Így, amikor úgy döntöttem, elfogadom Krisztust, fel voltam készülve rá, hogy szembenézzek a következményekkel. Tudtam, mit várhatok, és amikor a nehézség jött, nem lepett meg. Ez megkönnyítette keresztyén utamat.

Imádság: Urunk, segíts, őszintén tanítani egymást, hogy mit jelent valójában Krisztusnak odaszánni magunkat. Ámen.

Az igazi tanítványság nehéz útra hív bennünket.
Pramila Barkataki (Maharashtra, India)

IMÁDKOZZUNK AZ UTAZÓKÉRT!

http://csendespercek.gportal.hu