Jak 2,1-13.

1 Testvéreim, amikor dicsőséges Urunkba, a Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. 2 Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, 3 és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: "Te ülj ide kényelmesen", a szegényhez pedig így szóltok: "Te állj oda", vagy "Ülj le ide a zsámolyomhoz", 4 nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká? 5 Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért. 6 De ti megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok, nem ők hurcolnak-e titeket törvény elé? 7 Nem ők káromolják-e azt a szép nevet, amelyről titeket elneveztek? 8 Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: "Szeresd felebarátodat, mint magadat!" - helyesen cselekesztek. 9 De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, és a törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket. 10 Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett. 11 Mert aki ezt mondta: "Ne paráználkodj!" - ezt is mondta: "Ne ölj!" Ha pedig nem paráználkodsz, de ölsz, megszegted a törvényt. 12 Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg. 13 Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.

Péter beszélni kezdett (a Kornéliusz házában összegyűltekhez): Most kezdem igazán megérteni, hogy nem személyválogató az Isten. (ApCsel 10,34)

Két évvel ezelőtt kaptam egy ismeretlen cserepes virágot. Azt mondták, csodálatos lesz majd, amikor virágzik, késő délután nyílik ki, és napnyugtáig pompázik. Hetekkel később egy kellemes illatot éreztem a házban. Kisiettem az erkélyre, és láttam, hogy egy csodálatos virág nyílt a növényen.
Hasonló módon ismerte meg a világ Susan Boyle-t, egy középkorú skót asszonyt. Egyszerű öltözékben, smink nélkül lépett a színpadra, hogy bemutatkozzon a szigorú zsűri előtt egy népszerű TV-műsorban, Angliában. Először mind a közönség, mind a zsűri részéről a fogadtatás legfeljebb hűvösnek volt nevezhető. Mekkora volt azonban a meglepetésük, amikor elkezdett énekelni! Az előadás végén szűnni nem akaró ováció tört ki. Mint az sok hasonló helyzetben előfordul, a közönség először a külső megjelenése alapján ítélte meg Susan-t.
A növénykém és Susan esete is arra figyelmeztet, hogy az ítéletet hagyjuk Istenre. Megláthatjuk, mi alapján ítél Isten, ha elolvassuk, mit mondott az Úr Sámuelnek Dávid bátyjáról, Eliábról: "Ne tekints a megjelenésére... Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van". (1Sám 16,7)

Imádság: Szeretet Istene, segíts, hogy úgy tekintsünk a másik emberre, ahogyan te teszed. Ámen.

Isten szemével nézve meglátjuk a másik ember igazi értékét.
Esperanza C. Acosta Núnez (National District, Dominika)

IMÁDKOZZUNK VALAKIÉRT, AKIT HELYTELELNÜL ÍTÉLTÜNK MEG!

http://csendespercek.gportal.hu