Mk 2,1-12.

1 Néhány nap múlva ismét elment Jézus Kapernaumba, és elterjedt a híre,
hogy otthon van. 2 Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó
előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. 3 Oda akartak
hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. 4 Mivel a sokaság miatt
nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő
volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. 5
Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: "Fiam,
megbocsáttattak a bűneid." 6 Ott ültek néhányan az írástudók közül, és
így tanakodtak szívükben: 7 "Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja!
Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?" 8 Jézus lelkében
azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik:
"Miért tanakodtok így szívetekben? 9 Mi könnyebb: azt mondani a
bénának: Megbocsáttattak bűneid! - vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az
ágyadat és járj!? 10 Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van
hatalma bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a bénához: 11 Neked
mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!" 12 Az pedig felkelt,
azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy
ámulatba estek mind, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Ilyet még
sohasem láttunk!"

                        REMÉNY AZ ÉLŐKNEK

Annak van reménysége, aki az élők közé tartozik. (Préd 9,4)

Az elmúlt húsz esztendő alatt végig kellett néznem nővérem
önpusztítását, amit a kábítószereknek köszönhetett. Mérges voltam a
manipulációi, hazugságai és elutasításai miatt. Viselkedése
önpusztítóvá vált. Már nem fogadták be a szülői házban, illetve a
gyermekeim biztonságát szem előtt tartva, én sem láttam szívesen. Egy
házasságon kívüli gyermeke is volt, akinek az apja kábítószer
túladagolásban meghalt.
A nővérem nem volt hajlandó segítséget elfogadni tőlünk. A család,
jómagamat is beleértve, nem nagyon remélte, hogy ez a valaha vidámságot
kedvelő, gondtalan lány megváltozik, és egy bölcsebb és egészségesebb
életet fog élni.
Az unokahúgom apjának a halála térdre kényszerített. Haraggal és
összetört szívvel kiáltottam az Úrhoz. De Isten elvette nővérem iránt
táplált haragomat, és szeretettel és megbocsátással átformálta
szívemet. Isten megérttette velem, hogy amíg a testvérem él, van
remény, még akkor is, ha az csak egy homokszemnek tűnik. Az a
feladatom, hogy tovább imádkozzam érte és szeressem őt, és
felhasználjak minden adandó lehetőséget, hogy figyelmét Isten felé
irányítsam.

Imádság: Istenünk, juttasd eszünkbe, hogy mindig van remény az
ellenszegülők számára is.

Ámen.