Róm 8,35-39.

35 Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? 36 Hiszen meg van írva: "Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat." 37 De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. 38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, 39 sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

Én az igazságot mondom nektek: jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok. (Jn 16,7)

"Nem akarok meghalni, de nem félek a haláltól" - mondta édesapám az ápolónak. Apám állapota annyira súlyos volt, hogy nem remélhettük, hogy még elhagyja a kórházat. Az ápolóval ezt követően folytatott beszélgetésben szó esett Istvánról, akit miközben megköveztek, az egekbe nézve látta Krisztus arcát. Pál szavait is idéztük, "Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség" (Fil 1,21).
Édesapám nem félt a haláltól, mivel szemeit mennyei otthonára szegezte. A mennyben már nem kell szembenéznie a betegséggel, aggodalmakkal vagy könnyekkel. Minden földi nehézsége semmivé lesz.
Az ígéret minden keresztyén számára szól, hogy Isten velünk lesz minden próba és nehézség idején, még akkor is, amikor a halállal kell szembenéznünk. Jézus tudta, hogy kereszthalála után tanítványai elveszettnek és elhagyatottnak érzik majd magukat, ezért elküldte a Szentlelket, hogy vigasztalja őket. Mi is magunkénak tudhatjuk ezt a vigasztalást: "mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók." (2Kor 4,18).

Imádság: Drága Urunk, segíts, hogy megpróbáltatásaink és nehézségeink között rád emeljük tekintetünket. Ámen.

IMÁDKOZZUNK A HALÁLOS BETEGEKÉRT!