1Móz 32,10-33.

10 Jákób azután ezt mondta: Ó atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak,
Izsáknak Istene, URam, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba,
rokonságod közé, és jót teszek veled! 11 Méltatlan vagyok minden
hűséges és igaz tettedre, amit szolgáddal cselekedtél. Hiszen csak egy
vándorbottal mentem át itt a Jordánon, most pedig két táborom van. 12
Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert félek tőle, hogy ha
idejön, megöl engem, az anyákat is gyermekeikkel együtt. 13 Hiszen te
mondtad: Sok jót teszek veled és utódaidat olyanná teszem, mint a
tenger homokja, amely olyan sok, hogy meg sem lehet számolni. 14 Miután
ott töltötte azt az éjszakát, ajándékot válogatott ki szerzeményéből
bátyjának, Ézsaunak: 15 kétszáz kecskét, húsz bakot, kétszáz juhot,
húsz kost, 16 harminc szoptatós tevét fiastul, negyven tehenet és tíz
bikát, húsz szamárkancát és tíz szamárcsődört. 17 Szolgáira bízott
minden nyájat külön-külön, és ezt mondta szolgáinak: Keljetek át
előttem, de hagyjatok távolságot a nyájak között! 18 Az elsőnek azt
parancsolta: Ha találkozik veled a bátyám, Ézsau, és megkérdezi, hogy
kinek a szolgája vagy, hová mégy, kié ez a jószág előtted, 19 akkor ezt
mondd: Szolgádé, Jákóbé, aki ajándékul küldi uramnak, Ézsaunak. Ő maga
is itt van mögöttünk. 20 Ezt parancsolta a másodiknak is, a harmadiknak
is, mindazoknak, akik a nyájak után mentek: Így beszéljetek Ézsauval,
amikor találkoztok vele! 21 Ezt is mondjátok: Szolgád, Jákób itt van
mögöttünk. Mert ezt gondolta: Megengesztelem őt az ajándékkal, amely
előttem megy, és csak azután kerülök a színe elé, talán szívesen fogad.
22 Az ajándék tehát átkelt előtte, ő azonban a táborban töltötte azt az
éjszakát.
23 De fölkelt még azon az éjszakán, fogta két feleségét, két
szolgálóját és tizenegy gyermekét, és átkelt a Jabbók-gázlónál. 24
Fogta és átküldte őket a patakon, és átküldte mindenét. 25 Jákób pedig
ott maradt egyedül. Ekkor Valaki tusakodott vele egészen
hajnalhasadtáig. 26 De látta, hogy nem bír vele, ezért megütötte a
csípője forgócsontját, és kificamodott Jákób csípőjének forgócsontja a
tusakodás közben. 27 Akkor ezt mondta Jákóbnak: Bocsáss el, mert
hajnalodik! Ő azt felelte: Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem.
28 Ekkor megkérdezte tőle: Mi a neved? Ő így felelt: Jákób. 29 Erre azt
mondta: Nem Jákób lesz ezután a neved, hanem Izráel, mert küzdöttél
Istennel és emberekkel, és győztél. 30 Jákób ezt kérte: Mondd meg nekem
a nevedet! De ő ezt mondta: Miért kérdezed a nevemet? És megáldotta őt.
31 Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet és ezt mondta: Bár láttam
Istent színről színre, mégis életben maradtam. 32 Már sütött a nap,
amikor átkelt Penúélnál, és sántított csípőjére. 33 Ezért nem eszik meg
Izráel fiai mindmáig a csípő forgócsontján levő inat, mert ütés érte
Jákób csípőjének forgócsontján az inat.

                      SÁNTA CSÍPŐK ÉS HEGEK

Ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak
nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a
Krisztus Jézusban adott jutalmáért. (Fil 3,14)

Egyik kedvenc bibliai történetem arról szól, amikor Jákób Istennek
birkózik. Azért kedvelem, mert életem sötét pillanataira emlékeztet,
amikor álmaim rám telepednek, és lenn vagyok a porban, Istennel birokra
kelve. Ilyen időkben mindig felteszem a kérdést: Vajon mi jó származhat
ebből? Jákób története választ ad erre. Jákób a csatából egy új névvel
kerül ki, Izráelként, mert küzdött az Úrral és emberekkel és győzött
(1Móz 32,29). Amikor Istennel küzdünk, mi magunk is megerősödünk, hogy
az előttünk álló próbákat legyőzzük.
Jákóbhoz hasonlóan mi magunk is sántán vagy hegekkel kerülhetünk ki a
küzdelemből. De sokszor ezek a sérüléseink emlékeztetnek, hogy
kinyúljunk azok felé, akiknek a remény jó hírére van szükségük a
szorongattatásaik között.
"Már sütött a nap" (1Móz 32,31), amikor Jákób elindult, hogy új
szemlélettel nézzen szembe a régi nehéz helyzetekkel. Bármi is legyen a
küzdelmünk tárgya, Isten segít a tegnap terhét hátrahagyni, és a
holnapnak reménységgel nekifeszülni.

Imádság: Ó, Urunk, életünk csatáiban segíts benned és jóságodban
reményt találni.

Ámen.