1Krón 17,6-20.

6 Amíg együtt jártam egész Izráellel, mondtam-e egy szóval is Izráel bármelyik bírájának, akinek azt parancsoltam, hogy pásztorolja népemet: Miért nem építettetek nekem cédrus-házat?
7 Most azért ezt mondd szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregek URa: Én hoztalak el a legelőről, a juhnyáj mellől, hogy fejedelme légy népemnek, Izráelnek. 8 Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál, kiirtottam előtted minden ellenségedet. Olyan nevet szereztem neked, amilyen neve csak a legnagyobbaknak van a földön. 9 Helyet készítettem népemnek, Izráelnek is, és úgy ültettem el ott, hogy a maga helyén lakhat. Nem kell többé rettegnie, és nem nyomorgatják többé a gonoszok, mint kezdetben, 10 attól az időtől fogva, hogy bírákat rendeltem népemnek, Izráelnek, és megaláztam minden ellenségedet. Azt is kijelentettem neked, hogy házat fog neked építeni az ÚR. 11 Ha majd letelik az időd, és pihenni térsz őseidhez, fölemelem majd utódodat, az egyik fiadat, és szilárddá teszem az ő királyságát. 12 Ő épít nekem házat, én pedig megerősítem a trónját örökre. 13 Atyja leszek neki, és ő a fiam lesz. Nem vonom meg tőle szeretetemet, ahogyan megvontam elődödtől, 14 hanem házam és királyságom szolgálatába állítom örökre, és trónja örökké szilárd lesz. 15 Nátán pontosan e beszéd és látomás szerint beszélt Dáviddal.
16 Akkor bement Dávid király az ÚR színe elé, leült és ezt mondta: Ki vagyok én, URam, Istenem, és mi az én házam népe, hogy eljuttattál engem idáig? 17 Sőt még ezt is kevesellted, Istenem, és a távoli jövőre nézve is tettél ígéretet szolgád házának, és az egyre följebb emelkedő ember alakját láttad bennem, URam, Istenem. 18 Kell-e még Dávidnak valamit is hozzátennie ahhoz, ahogyan te megtisztelted szolgádat? Hiszen te ismered szolgádat! 19 URam, a te szolgádért, és szíved szerint vitted véghez mindezt a hatalmas dolgot, hogy e hatalmas dolgokat megismertesd. 20 URam, nincs hozzád fogható, sőt nincs is rajtad kívül Isten, egészen úgy, ahogyan hallottuk fülünkkel.

Kell e még Dávidnak valamit is hozzátennie ahhoz, ahogyan te megtisztelted szolgádat? Hiszen te ismered szolgádat! (1Krón 17,18)

Neveltetésem során szüleim magas mércét állítottak elém. Sokkal többször megfeleltem ezeknek az elvárásoknak, mint ahányszor nem, de jól emlékszem, hogy azonnal felfigyeltek rá, ha valami nem úgy sikerült, ahogyan várták. Például mindig kiváló jegyekre számítottak, azért mert tudták, hogy képes vagyok rá, így tehát néhány barátommal ellentétben ezekért a jó jegyekért semmilyen jutalmat sem kaptam. Azonban azonnal rosszallották, mikor eredményeim romlani kezdtek.
Mivel hajlamos vagyok rá, hogy szüleimmel kapcsolatos élményeim szemüvegén keresztül tekintsek Istenre, sokáig nehezen fogadtam el, hogy Isten felém irányuló szeretete nem a teljesítményemen alapszik. Isten egyformán szeret győzelmeimben és bukásaimban. Ebben csak úgy tudtam egyáltalán hinni, hogy kezembe vettem a Bibliát és olvastam róla.
Dávid ennek az alapelvnek jó esettanulmánya lehetne. Sorozatos bukásai ellenére Isten hűséges maradt hozzá, és megígérte, hogy fia uralkodik majd Izraelben. Dávid az első pillanattól kezdve tudta, hogy ezt nem érdemli meg, és kiöntötte hálatelt szívét az Úr előtt. Én sem tudom kiérdemelni Isten szeretetét, de hálát adhatok érte, és beszélhetek róla.

Imádság: Istenem, köszönöm szeretetedet. Segíts rábízni magam erre a szeretetre és megosztani ezt másokkal is. Ámen.