Mt 20,1-14.

Jézus mondja: 1 "Hasonló a mennyek országa a gazdához, aki korán reggel
kiment, hogy munkásokat fogadjon a szőlőjébe. 2 Miután megegyezett a
munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket a szőlőjébe. 3 Amikor
kiment kilenc óra tájban, látta, hogy mások is állnak a piacon tétlenül,
4 és ezt mondta nekik: Menjetek ti is a szőlőbe, és ami jogos, megadom
nektek. 5 Azok pedig elmentek. Ismét kiment tizenkét óra körül és
délután három óra tájban, és ugyanígy tett. 6 Amikor pedig késő délután
öt óra tájban is kiment, még mindig talált ott álldogálókat, és
megkérdezte tőlük: Miért álltok itt egész nap tétlenül? 7 Azok pedig így
válaszoltak: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Erre ezt mondta
nekik: Menjetek ti is a szőlőbe! 8 Miután pedig beesteledett, ezt mondta
a szőlő gazdája a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a
bért, az utolsókon kezdve az elsőkig. 9 Ekkor jöttek azok, akik öt óra
tájban álltak munkába, és kaptak egy-egy dénárt. 10 Amikor azután az
elsők jöttek, azt gondolták, hogy többet kapnak, de ők is csak egy-egy
dénárt kaptak. 11 Amikor átvették, zúgolódni kezdtek a gazda ellen, 12
és ezt mondták: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlővé tetted
őket velünk, akik az egész nap terhét hordoztuk, és szenvedtünk a
hőségtől. 13 Ő pedig így felelt egyiküknek: Barátom, nem bánok veled
igazságtalanul: Nem egy dénárban egyeztél-e meg velem? 14 Vedd, ami a
tied, és menj el. Én pedig az utolsónak is annyit akarok adni, mint
neked."

                       SOHA NINCS TÚL KÉSŐ

A gazda azt mondta a munkásnak: "Én pedig az utolsónak is annyit akarok
adni, mint neked." (Mt 20,14)

A férjem egy jó és intelligens ember volt, de életében sok nehézségben
volt része - az aggódás és a problémák halmaza, melyek a vállait
nyomták, a lelkére is ránehezedtek. Utolsó hónapjait kórházban töltötte,
ahol sokkal mélyebben elgondolkodhatott dolgairól, mint bármikor
azelőtt. A betegségéből fakadó gyengesége ellenére lelki erőt nyert, és
újjászületett egy új és teljes életre.
Utolsó földi hónapjaiban békességet talált Istennel és embertársaival
való kapcsolatában. Krisztusba vetett hitéről tett tanúbizonyságot,
amikor arról beszélt, hogy nem kell nehéz terheket cipelnünk magunkkal.
Az Isten hűsége felől való nagyobb megbizonyosodása megnyitotta szívét a
mélyebb hit és az Istennel való személyesebb kapcsolat felé. A férjem
elmondta nekem, hogy úgy érzi, azok a nyomasztó terhek, melyeket azelőtt
viselt, teljesen eltűntek.
Ismerve a szőlőmunkásokról szóló példázatot (Mt 20,1-14), nagy hálával
tölt el az a bizonyosság, hogy íme ez az utolsó munkás is a nyugalomnak
ugyanazt az ajándékát kapja, mint a korábban az Úrhoz távozott
valamennyi más embertársa.

Imádság: Urunk, köszönjük a mindenki számára szóló ígéretedet, hogy
nyugodalmat találhatunk már itt a földön, és még nagyobb örömet odaát a
mennyben.

Ámen.