1 Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, 2 hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3 Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4 Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. 5 Sok kegyes zsidó férfi tartózkodott akkor Jeruzsálemben azok közül, akik a föld minden nemzete között éltek. 6 Amikor a zúgás támadt, összefutott ez a sokaság, és nagy zavar keletkezett, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. 7 Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: "Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? 8 Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga anyanyelvén: 9 pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, 10 Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, 11 zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk, amint a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól." 12 Álmélkodtak mindnyájan, és nagy zavarban kérdezgették egymástól: "Mi akar ez lenni?" 13 Mások azonban gúnyolódva mondták: "Édes bortól részegedtek meg."

Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást. (1Jn 4,11)

A zimbabwei Afrika Egyetemen töltött első karácsonyunk táján nagyon hiányoltuk az otthoni megszokott karácsony előtti hangulatot, és a családunkat. Rémlett, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek, akiknek hiányoznak a megszokott arcok, és a családi szeretet melege. Legalább 10 különböző nemzet diákjai tanultak az egyetemen, és egyikőjük sem tudott hazamenni.
A Lélek által egy ötletem támadt: Hívd meg az összes diákot, akik az egyetemen maradtak egy karácsony esti vacsorára. Meghívtuk őket, és kértük, hogy hozzanak magukkal valami nemzeti eledelt. Micsoda lakoma kerekedett, és micsoda ünnepet élhettünk át együtt! Vacsora után minden diák elmesélte országa hagyományos karácsonyi szokásait, és megtanított anyanyelvén egy karácsonyi éneket. Sok nyelven énekeltünk, de Lélekben egyek voltunk. Abban az évben karácsonykor igazi pünkösdöt ünnepeltünk.
Hasonló élménye lehetett az első pünkösdkor a Jeruzsálembe áramló tömegnek. A Lélek fuvallata vette őket körül. Csodálattal hallgatták Jézus születését, keresztre feszítését és feltámadását. A hívők Krisztusban egy új családra leltek. A Lélek ma is erre hív - szeretetközösség építésére.

Imádság: Isten Lelke, újíts meg bennünket, és add, hogy embertársainkban testvéreket fedezzünk fel. Ámen.

A Krisztus-hívők, mind egy nagy család részei.
Paul W. Chilcote (Ohio, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK TÁVOL ÉLNEK CSALÁDJUKTÓL!