Az tájékoztató a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház honlapjáról származik (www.reformata.sk)!

Adatok betöltése...

A szalóci református egyház története:
A hatalmas Bebek család és a herceg Eszterházyak által uralt kisközség a rozsnyói járásban a Sajó jobbpartján fekszik. A szalóci református egy-ház alapításának ideje – forrásmunkák hiányában – pontosan nem határoz-ható meg. Annyi azonban elfogadhatónak látszik, hogy lassan, észrevétle-nül terjedtek el itt a külföldi nagy reformátorok tanai, de róm. kat. egyház kötelékéből nyíltan ki nem lépett sokáig. 1529-ben jött Gömörbe Fischer András reformátor, s főleg ezen vidéken tanított Luther tanainak szellemében egészen 1542-ig, amikor is Bebek Ferenc, az erőszakos várúr elfogatta. Utódja, Lendischer György – bár félt Bebek üldözésétől – a prot. vallás terjesztésével fel nem hagyott.
Ebben az időben került Szádvár, Krasznahorka és Pelsőc urának, Bebek Ferencnek az udvarába Patóchy Zsófia, mint fiának a felesége, aki egészen megnyerte apósát az új hit számára. Hogy melyik új hitnek? Bizonyára a helvétnek, hiszen Luther követőinek állhatatos üldözője volt. 1552-ben a szomszédos Gombaszögön a vörös barátok kolostora leromboltatott, a barátok elkergettettek, a környék ura protestáns hitre tért, s a „cuius regio, eius religio” elv alapján Szalóc község is protestánssá lett. Hogy voltak helvét hitvallásúak Rozsnyó vidékén, mutatja az a tény is, hogy a „murányi fraternitásnak /ág. ev. esperesség/, semmi közük. Ezen feltevésekből kiindulva a szalóci ref. egyház megalapításának ideje 1540 – 1560-ra tehető, s alapítója valószínűleg  Patóchy Zsófia apósa, Bebek Ferenc volt.
Szalóc kezdetben Berzéte fíliája volt. A korábbi feljegyzések alapján biztosan mondhatjuk, hogy Szalóc 1657-től külön anyaegyház, s hozzá lett csatolva Vígtelke, mint leányegyház. Egy 1886-ból származó statisz-tika alapján a következőkképpen oszlott meg a község lakossága felekeze-tek szerint: ref: 345, róm. kat.: 206, ág hitv.: 61. Volt-e templomuk vagy lelkészük a más felekezetűeknek, az idők folyamán felszívódtak-e a ref. egyházba, vagy pedig kitelepültek, a kezünk alatt levő feljegyzésekből meg nem állapítható.

A templom, templomtorony építése, javítása, felújítása:
A templom két megkülönböztethető részből áll. A hátsó rész, amely az egésznek 1/4 részét képezi, boltíves, tisztán felismerhető gót stílusban é-pült. Eredetileg kis kápolna lehetett, s valószínűleg a huszita korból származik. A templomnak mai nagysága 1801-ben adatott meg, amelyről a korabeli jegyzőkönyv a következőket mondja: „1801-ik esztendőben, Szent György havának 11-ik napján akkoron ural-kodó Felséges Király II. Ferenc kegyes engedelméből Szalóc helysége maga tulajdon költségén régi szoros kőtemplomát harmadfél öllel meg-nagyobbítani elkezdte és dűlőfélen levő fatornya helyett a templom végi-hez ragasztva levő kőtornyának építéséhez kezdett. Akkori Prédikátor volt tiszt. Bakó Ferenc uram, kúrátor Nemes Bartók János uram, egyházfi Ambrús János. Szent Ivány havának 27-napján a torony tetejére a Gomb feltétetett. Szent András havának 29-ik napján pedig a templom tökéle-tesen elkészülvén az Isten számára fel is szenteltetett. Mely alkalmatos-sággal belül a templomba prédikálott Tiszt. Harangozó Miklós Berzétei Prédikátor, kívül pedig Tiszt. Tóth János Horkai Prédikátor. Jelen voltak ugyan akkor több prédikátorok is úgymint Báthori István Pelsőci, Katona Mihály Szilicei, Szilágyi Bálint Jabloncai és Szombati József Gicei prédi-kátorok”. Még ugyanebben az évben a templom tömör kőfallal lett körülkerítve. A gyülekezet tagjai e tettükkel tanúbizonyságát adták Isten iránti szeretetüknek.
Templomjavítási munkálatok több alkalommal történtek. 1832-ben Belegh István prédikátorságában – „a templombeli leromlott székek és a templom kerítésének rongyos fedélzettjei reparáltatni a Curátor által elhatároztattak.”
1866-ban Ágoston Sándor papságában újra akad a templom körül nagyobb méretű dolog, miről a II. számú jegyzőkönyv 71-72 lapjain ezek vannak feljegyezve:
„Ezen 1866-ik év különös emléket állított magának a Szalóci egyház jegyzőkönyvben az által mivel ennek folytán sikerült az egyház tagjainak régen táplált óhajtásukat megvalósítani, roskadozott tetejű, s alacsony falú  templomjukat ismét kijavítani. a templom alapfalai 2 1/2 lábbal feljebb emeltettek, valamint a karzat is, egészen új fedél alá vétetett, s mennyezet és karzat újonnan festetett.
A kőműves munkát végezte társaival Klepus István pelsőci polgár s kőmíves mester. Az ács munkát elvállalta Matós Mihály szintén pelsőci polgár, segédei voltak Pál János, Bendik Mihály s Grobon András. A mennyezetet s karzatot festette rozsnyói asztalos mester Szoják János. Az egész munka folyamata alatt gondosan felügyelt Ambrús János egyházi gondnok. Az építés költségeit fedezte az egyház megtakarított pénztára. Ehhez járult az egyes egyháztagok buzgó közreműködésük, kik is most szekérrel, majd kézi munkával mit és mennyit tettek, álljon itt a maradék tanúságára”.
1877-ben május 4-én tervbe vétetik a rozzant toronytető újbéli építése. Erről így írnak elődeink:
„Fejes László putnoki építőmester 700 forint saját anyagjából felépíti a toronytetőt tölgyfa szarufákra, s jól 3-or befestett első minőségű fenyő zsindellyel: a torony falat bemeszelteti az ablakokat lefesti. Ellátja őt az egyház – az építés ideje alatt – élelmezéssel és szálással. Az épületi anyagokat saját költségén fuvaroztatja helybe. A szükséges segédmunkásokat az egyház mindennap állítsa elő”. A gombfeltétel ünnepélyességek közt 1877. június 17-én megtörténik. A toronyépítés 1877. július havában befejeztetik. Lelkész ez időben Osváth István, gondok Csunyocska János.
1878. június havában váratlanul 40 forint gyűl be egy mulató társaságtól templom festésre. Bersényi Lajos rozsnyói ügyvéd ad e célra 10, Szobonya József végrehajtó 10, Sturman István helybeli birtokos 10. id.
Csunyocska István 5, Osváth István lelkész 5 forintot. Gyűjtés indíttaték meg a nők között, eredménye 45 forint. Ebből a pénzből Sávolyi Nándor rozsnyói festő kifesti „ a templom falazatát, jó olajos festékkel a karzatot és székeket – a templom ajtót és ablakokat”.
Ebben az időben a tornyon a következő feliratok voltak: északról „Újítatott 1877”, délről „Jöjj be Istennek áldotta, én készítettem néked e házat I. Móz. XXIV : 31”, nyugatról az ország útra ”Szorgalom, takarékosság és józanság az élet törvénye, ezeket kövessétek”.
Az orgona 1907-ik évben épült Liszkai Osváth Bertalan lelkész, ifj. Szombathy Pál tanító, Lőrincz István gondnok, Béres Sámuel, Csunyo b. János, Csunyocska András, Fábián István, A. Tömöl Márton, Lőrincz János, id. Ozsvat Márton prezsbiterek és Bene Benjámin egyházfi idejé-ben. Építette Kerékgyártó István Debreczeni orgona készítő.  
1946-ban új tetőt kapa templom és a torony javítása végeztetett kívül-belül. Az építkezések anyagi terhe a gyülekezet tagjainak önkéntes ada-kozásból lett fedezve.
Az 1946, 1953 és 1956-57 években a templom-torony generál javítása végeztetett Csontos László lelkipásztor idejében. Az 1946. évben új toronytető. Gondnok: idb. Csunyocska László, egyházfi: Lőrincz Bálint. 1953. évben új templomtető. Gondnok: Tömöl Sándor. Az 1956-57. évek-ben templom és torony teljes rendbehozatala kiviül – belül. /lásd az 1957. évi jegyzőkönyvet./ Templomszentelést 1957. okt. 20-án Dr. Varga Imre püspök végezte. Az összes munkálatokban és kiadásoknál a gyülekezet teljes odaadással részt vett. Jó példával jártak elől: Lőrincz Béla, Lőrincz Albin, Zsúdel István és idb. Ambrúzs János. A padokat festette szeretetből Vidinszky Árpád. Mindenért pedig Istené legyen a hála és dicsőség.  
A rendszerváltás után 1992-ben a községi önkormányzat hozzájárulásából és gyűjtésből megjavítódott a nagyon rossz állapotban lévő toronytető és templom falazata.
2003-ban Egyházközségünk presbitériuma  közösen a Község vezető-ségével az első és második világháború áldozatainak emlékére emlék-táblát állítatott a templom falán. Az emléktáblát leleplezte Köteles László, parlamenti képviselő és Borzy Bálint, polgármester, gondok. Az emlék-táblát megáldotta és megszentelte ifj. Lucskay Adnrás, esperes.
2006-ban Szalóc Község megalapításának 680-ig évfordulója alkalmából kopjafát leplezett le a templomkertben közösen Dr. Erdélyi Géza püs-pök és Simon Zsolt parlamenti képviselő. A kopjafát megáldotta és meg-szentelte püspükünk.
2008-ban a Község első írásos említésének 765-ik évfordulója alkal-mából  emléktáblát leplezett le a templom falán Köteles László parlamenti képviselő és Borzy Bálint, polgármester, gondnok.
2008-ban nagy munkába fogtunk. Saját megspórolt pénzünkből és a „Szülőföld alap”-tól pályázati úton nyert pénzösszegből komplett új tetőt
kapott templomunk és a fazsindelyes toronytető komplett felújítására került sor.

A harangokról:
A szalóci egyháznak már 1649-ben van harangja, kitűnik ez a következő feljegyzésből 1825-ből:
„A szalóci 176 esztendeig szolgált harang ketté hasadván, nagyobb formába megöntetett a Szalóci Nt Eklézsia Dobsinán 1825. május 16-án, feltevődött pedig a toronyba 20-án estvéli 4 óra tájban, tiszt Várady József Prédikátor, Lőrincz György kurátor és Csunyocska Márton egyházfi urak idejében”. 1825-ben adatik tehát át a szolgálatnak a 176 éves, új-nagyobb formába öntött harang, rajta eme felirat olvasható: „Az Isten dicsőségének eszközéül újonnan öntette a Szalóci ref. ecclésia Dobsinán 1825 Eszt: Máj: X nap: Burger Lőrinc által”. Ezt a harangot a második világháború-ban zsákmányolták el.
A toronyból ma már csak egy harang hívogatja az Isten házába a szalóci híveket, amely részben az egyháztagok adományából, részben pedig Lőrinc Judith asszony hagyatékából Valser Ferenc pesti mester által lett öntve 1871-ben.


Említésre érdemes:
Az 1891-ik év Február havában családonkénti összeírás rendeltetvén, úgy találtatott hogy a felekezetünkhöz tartozó lelkek száma Szalócon 348, Vígtelkén 186, Gombaszögben pedig 24.
Más vallásúakkal Szalóc összes népessége 470, Vígtelke 211, Gombaszög  92.  Összesen tehát a lakosság száma: 773

Jelenleg az összlakosság Szalóc 374, Vígtelke 91, Gombaszög 0. Összesen:  465 ami 308 személlyel kevesebb mint 1891-ben. Szalóc és Vígtelke 1961-től közös közigazgatás alá tartozik. Szalócon egyháztagok száma: 109, Vígtelkén 25.