11 Jézust pedig a helytartó elé állították, aki ezt kérdezte tőle: "Te vagy a zsidók királya?" "Te mondod" - válaszolta neki Jézus. 12 De mikor a főpapok és a vének vádolták, semmit sem válaszolt. 13 Akkor így szólt hozzá Pilátus: "Nem hallod, mi mindent vallanak ellened?" 14 Jézus azonban nem felelt egyetlen szavára sem, úgyhogy a helytartó nagyon elcsodálkozott.
15 Ünnepenként a helytartó szabadon szokott bocsátani a sokaságnak egy foglyot, akit ők kívántak. 16 Volt pedig akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak. 17 Amikor tehát összegyűltek, Pilátus ezt kérdezte tőlük: "Mit akartok, melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?" 18 Tudta ugyanis, hogy Jézust irigységből szolgáltatták ki neki. 19 Mikor pedig a bírói székben ült, felesége ezt üzente neki: "Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta." 20 A főpapok és a vének azonban rávették a sokaságot, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust pedig veszítsék el. 21 Erre a helytartó újra megkérdezte őket: "Mit kívántok, a kettő közül melyiket bocsássam nektek szabadon?" Azok ezt mondták: "Barabbást." 22 Pilátus így szólt hozzájuk: "Mit tegyek akkor Jézussal, akit Krisztusnak mondanak?" Mindnyájan így kiáltották: "Feszíttessék meg!" 23 Azután ezt kérdezte: "De mi rosszat tett?" Azok pedig még hangosabban kiáltoztak: "Feszíttessék meg!" 24 Amikor Pilátus látta, hogy nem ér el semmit, sőt a forrongás még nagyobb lesz, vizet hozatott, megmosta kezét a sokaság szeme láttára, és így szólt: "Ártatlan vagyok ennek az igaz embernek a vérétől. Ám ti lássátok!" 25 Az egész nép így kiáltott: "Szálljon ránk és gyermekeinkre az ő vére!" 26 Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg.

Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." (Lk 23,34)

Gyülekezetünk fiataljai a nagypéntekre készülve, a nagyheti történetből jelenítettek meg néhány eseményt. Színház-kedvelő fiamat választották ki Jézus szerepére. Végignéztem, ahogyan eljátszották a kihallgatást, a megostorozást, a kereszt cipelését, a térdre esést, Krisztus megkínzását, keresztre feszítését és halálát. Fiamat figyelve a szenvedések között, annak ellenére, hogy színjátszásról volt szó, könnyek szöktek a szemembe.
Mégiscsak a fiamról volt szó, és szeretem őt! Nagyon sok közeli barátom van, de nem kérném meg a fiamat, hogy viselje el ezeket a kínzásokat bármelyikükért, nem még idegenekért!
De Isten megtette. És Jézus szenvedett. Rá kellett jönnöm, hogy mind Istennek, mind pedig a Fiúnak mérhetetlen fájdalmat kellett elviselniük azon a napon.
A Biblia azt tanítja, hogy Jézus elfogadta ezt a szenvedést. Kegyelme és áldozata minden bűnöst, minden szentet, minden bűnözőt, minden színjátszót, minden gyalázkodót, minden meggyalázottat, és még engem is elér. Isten felénk áradó szeretete és megbékítő szándéka ilyen hatalmas. Hogyan lehetne ellenállni ilyen hatalmas szeretetnek?

Imádság: Szerető mennyei Atyánk, méltó vagy minden dicséretre, dicsőségre és tisztességre. Mérhetetlen szenvedést vállaltál értünk. Elfogadjuk szeretetedet és alárendeljük magunkat ennek az átformáló szeretetnek. Ámen.

Isten családja mindenkit magába foglal, akiért Jézus meghalt.
Ken Franklin (Michigan, USA)

IMÁDKOZZUNK A KERESZTYÉN SZÍNJÁTSZÓ CSOPORTOKÉRT!

http://csendespercek.gportal.hu