A tájékoztató a www.turizmus.karpatinfo.net honlapról származik!

Szernyei Református Gyülekezet

A Szernyei Református Gyülekezet első ismert emlékei 1552-től datálódik. A következő feljegyzés maradt fent: „Bizonyos földesúr 1552-ben, Zernye helységre ütvén, ott a jobbágyokat megölte, a Templomot, Parokhiát és a lakosok hajlékait felgyújtotta – alkalmasint ezen égés után lettek is maradtak is a lakosok is a tisztábban értelmezett Hit hívei...” 1598-ban anyaegyház volt Beregi Lukács prédikátorságában, 1589–1604. 1645-ben Gersenó (Kirseno, vagy magyarosan Gerzseny) Szernyének volt filiája. Ez a helység XVIII. századra pusztává lett, a Nemes Gerseni család és a lakosság elköltözésével, kik Szernyére és Barkaszóra vonultak át.

A XVII. századból Redmeczi András nevű prédikátor ismert. 1801-ben a 300 lelkes gyülekezetet Szatmári András prédikátor „híven és épületesen” vezette. 1908-ra – száz év alatt – a gyülekezet megháromszorozódott, mert Kovács Kálmán lelkész szolgálata alatt, már 1 128 lelket tartottak számon.

1941-ben az 1 531 fős faluban 1 230 református lélek élt, Horkay István lelkész vezetésével.
27 évig volt itt kántortanító id. Balogh Sándor, aki jelentős értékű népköltészeti gyűjtőmunkát fejtett ki. Gyűjtését rendszerezte, színpadra írta és vitte a szernyei fiatalokkal az 1930-as években elismerten híressé vált Gyöngy Kalárist, azaz a gyöngybokréta kárpátaljai változatát.

A gyülekezet lelkipásztora 1981-től 2001-ig Horkay László volt. 2004-től van a gyülekezet tulajdonában újra a sokat próbált és eléggé rossz állapotban lévő parókia, mikor is adakozásból, visszavásárolta a közösség a lelkészlakást a volt kolhoz utódjától. Van imaóra, házi bibliaóra, s bibliaóra fiatal házasoknak. A gyülekezetben aktív diakóniai munka folyik 22 önkéntes diakónussal.

A templomnak két harangja van. A kisebbiket 1889-ben öntette a gyülekezet László Albert kisgejőci mester által Szigethy László lelkipásztorsága alatt. A nagyobbik harang 1924-ben készült az ugyancsak kisgejőci Egri Ferenc munkájaként.

A gyülekezet parókiájáról 1949 februárjában a lelkészcsaládot kiköltöztette, az épületet elvette a szovjet hatalom. Az épület hosszú időn át a községi tanács tulajdonában volt. A rendszerváltás után gyülekezeti használatba került két helysége is az épületnek, de igazából csak 2004-től van újra a gyülekezet tulajdonában a sokat próbált és eléggé rossz állapotban lévő parókia, amikor adakozásból visszavásárolta a közösség a lelkészlakást a volt kolhoz utódjának részvényeseitől. Azóta kezdett hozzá a gyülekezet a parókia felújításához.

Szernye (Szerne)

A csaknem színmagyar település Munkácstól mintegy huszonhét kilométerre dél-nyugatra fekszik. Barkaszó tőle keletre 2 kilométerre, Csongor innét észak-nyugatra 5 kilométernyi távolságra van. Köves út vezet a településről a tőle mintegy hét kilométerre fekvő Bátyúba. A települést javarészt a Bátyú-Munkács vasút köti össze a külvilággal.

A krónikák első ízben 1282-ből említik, ekkor már virágzó község. 1566-ban a tatárok elpusztítják. Az elmúlt évszázadok során kiterjedt birtokaik voltak itt a Várdaiaknak, a Báthoriaknak, a Csapiaknak, a Kállayaknak, a Drágffiaknak, a Mathuznaiaknak. Később a legnagyobb birtokos a Lónyai család lett. A leggyakoribb családnevek ma: Barkaszi, Barta, Bimba, Szabó, Tar, Tóth stb.

Lakói korán a református hitre tértek, egyháza 1595-ben keletkezett. Anyakönyvét 1774 óta vezetik.

Az 1920-as, 1930-as években a vidéken igen népszerű és ismert volt a Szernyei Gyöngykaláris. A folklór csoport a helyben gyűjtött népdalokkal, táncokkal, nagy tetszést aratva sok környékbeli településen fellépett. Példájukat számos helyen követték.

1944 őszén a bevonuló szovjet csapatok nyomán a belügyi alakulatok 204 férfit hurcoltak el innét, közülük 34-en odahaltak.

A 2001-es népszámlálási adatok szerint lakóinak száma 1 979 fő, magyarnak 1 690-en vallották magukat. A cigány nemzetiségű lakosok – számuk mintegy háromszáz fő – külön táborban élnek.

A második világháborút követően a helybeli földművesek néhány évig önállóan gazdálkodhattak, majd, mint Kárpátalja szerte mindenütt, itt is erőszakkal megalakították a kolhozt. A későbbi évtizedekben a szernyeiek, a Barkaszói és a Csongori földművesekkel közösen gazdálkodhattak a Kirovról elnevezett kolhozban.

A községen áthaladó vasútvonalnak köszönhetően az itt élők közül igen sokan tudtak munkát vállalni Munkács ipar- és szolgáltató vállalatainál. Jelenleg is sok az ingázó. (Az itt közlekedő villanyvonat körülbelül húsz perc alatt teszi meg a Szernye-Munkács távolságot.)

A kolhoz feloszlása után – 2000 tavasza – a helybeliek közül sokan önálló gazdálkodásba kezdtek. A legtöbben pedig bérbe adták a kolhozból kapott földeket, a közös gazdaság bázisán frissen megalakult mezőgazdasági társulásoknak. A határban – 10-15 hektárnyi szántón – három farmer gazdálkodik. A helybeli gazdák hagyományosan főként gabonaféléket termesztenek, jószágot tartanak. Az utóbbi években fellendülőben van a zöldségtermesztés. A községben parkettaüzem működik. A helybéli férfiak közül sokan dolgoznak az ország határain túl, többnyire építkezéseken. A nők közül évente többen vállalnak idénymunkát a határhoz közel eső magyarországi településeken.

Postája, könyvtára, felcserközpontja, száz főt befogadó kultúrháza helyben. Általános iskolájában több mint háromszáz gyerek tanul, óvodájába ötven gyerek jár. A helybeliek és az ide látogató vendégek részére öt ABC és két kávézó áll. A szernyei cigánytemplom építése 2000-ben fejeződött be. A templom mellett áll az iskola és a napközi épülete, ahol egész nap foglalkoznak az iskoláskorú roma gyerekekkel.

Temploma középkori eredetű. Az idők folyamán többször átépítették. A templom alatt régi sírhely található. A rendszerváltást követő években a helybeliek restauráltatták és helyreállíttatták a falu első világháborús emlékművét. 1990-ben emlékművet avattak a sztálinizmus és a második világégés helybéli áldozatainak tiszteletére. Néhány évvel ezelőtt az iskola kertjében felavatták Balogh Sándor református kántortanító a Gyöngykaláris megalapítójának emlékművét.

Szernye magyarországi testvértelepülése Kisújszállás. A mára igencsak gyümölcsöző és sokoldalú kapcsolat még 1991-ben vette kezdetét.

A szernyiek közül igen sokan a szomszédos Csongor illetve Barkaszó határában, az erdők melletti folyópartokon pihennek a hétvégeken. Jó néhány kiváló horgászhely található ezeken a helyeken. A vasút közelsége emellett más pihenési lehetőségeket nyújt. Két és fél, háromórai utazás végén a festői szépségű Kárpátokban találjuk magunkat. Télen ugyanennyi idő alatt érhetők el a sífelvonókkal rendelkező turistatelepek.

Szernyén mostanáig három alkalommal rendeztek falunapot. A népünnepélyen minden alkalommal a magyarországi testvértelepülés, a már említett Kisújszállás népes küldöttséggel képviselteti magát.