Zsolt 1.

1 Boldog ember az, aki nem jár a bűnösök tanácsa szerint, nem áll a vétkesek útjára, és nem ül a csúfolódók székére,
2 hanem az ÚR törvényében gyönyörködik, és az ő törvényéről elmélkedik éjjel-nappal.
3 Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.
4 Nem így járnak a bűnösök, hanem úgy, mint a polyva, amelyet szétszór a szél.
5 Ezért nem állhatnak meg a bűnösök az ítélet idején és a vétkesek az igazak közösségében.
6 Mert ismeri az ÚR az igazak útját, a bűnösök útja pedig semmibe vész.

Jézus így kiáltott: "Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!" (Jn 7,37-38)

Miközben mindennapi teendőimre koncentráltam, és megszokásból végeztem munkáimat, elfelejtettem megöntözni az egyik héten a szoba sarkában levő cserepes virágot. Csak hétvégén vettem észre, hogy a mindig üde és gyönyörű mélyzöld színű leveleivel pompázó növény szomorúan hajtja le fejét.
Gyorsan megtöltöttem friss csapvízzel a kis műanyag locsolókannát és teleöntöttem a cserép tálkáját majd felülről is jól átáztattam a földet. Mohón szívta kiszáradt testébe a vizet, és alig egy óra elteltével már magasra emelkedve, kecsesen és délcegen ékesítette a szobát, és meghatározó részese lett a csendes harmóniának.
Vajon mi rendszeresen öntözzük lelkünk táptalaját? Ha becsületesen és őszintén magunkba nézünk, akkor meg kell állapítanunk, hogy nem, és bizony van úgy, hogy kiszárad, erejét és tartását veszti hitünk, ha elfelejtünk imádkozni, ha nem gyakoroljuk naponta lelki életünket, és nem szánunk legalább pár percet a nap huszonnégy órájából az Istennel való beszélgetésre, elcsendesedésre.
Ahogy a növénynek a víz, úgy lelkünknek az ima és általa a hit az életünk egyik legfőbb forrása, reményünk örök táplálója.

Imádság: Urunk, Istenünk, köszönjük, hogy naponta táplálod lelkünket frissítő igéddel. Ámen.