Sztehlo Gábor (1909-1974) egy igaz ember volt, ahogyan az az egyetlen kítüntetés is nevezi őt, amít életében megkapott: az Igaz Ember emlékérem.

Sztehlo Gábor evangélikus lelkész volt - igaz híttel élte életét: a másokon való segítést.

Az egyházi szolgálat mellett a magyar ú.n. népfoiskolai mozgalom megalapítója és lelkes híve volt az 1930-40-es évtized fordulóján. Rájött arra, hogy az a 4-6 elemi osztály, amít akkor általában a parasztfiatalok végeztek, nem elegendő sem a mindennapi életben való eligazodáshoz, sem pedig a gazdálkodáshoz. Az ő továbbképzésüket szolgálták az egyre gyarapodó számú Népfőiskolák.

A második világháború (1939-1945) katasztrófába sodorta az érintett országokat, többek között hazánkat is: Európa nagy része szenvedett a fasiszta Németország megszállása és terrorja alatt: a hadi cselekmények miatt emberek milliói - előbb csak katonák, késobb civilek is szenvedtek, nyomorogtak és pusztultak el.

Az emberiség minden háborúja öldökléssel, pusztítással ment végbe, de arra még nem volt példa, amít a fasiszta Németország tett, hogy népcsoportok: elsősorban a zsidóság, másodsorban a cigányság módszeres kiirtását szervezete volna meg. Amikor 1944 tavaszán megindult a magyarországi gettósítás, Sztehlo Gábort azzal bízta meg egyháza, hogy a Református egyházzal közösen létrehozott Jó Pásztor egyesületen keresztül szervezzen mentőakciókat, elsosorban gyermekek számára. Sztehlo Gábor az idő szorításában - néhány hét alatt - 32 gyermekotthont hozott létre lakásokban, kisebb-nagyobb családi házakban, villákban a Nemzetközi- és a Svájci Vöröskereszt anyagi támogatásával. Mindezt illegálisan, vagyis titokban, rejtőzködve kellett megcsinálnia, hogy a hatóságok rá ne jöjjenek. Ezekben az Intézetekben mintegy 1500 gyermek, s az őket ellátó kb. 500 felnőtt lelt menedéket. A háború közeledtével a helyzet egyre veszélyesebbé vált, s mégis valamennyien, akik hozzá menekültek, túlélték az üldöztetés és a háború poklát.

Sok gyermekért nem volt aki értejöjjön a háború után. Sztehlo Gábor ezeket az árvákat és ágrólszakadtakat nem engedte szélnek, hanem továbbra is otthont adott a számukra - most már nem 32 kicsi, hanem egy nagyobb gyermekotthonban. Áradó szeretetével megpróbálta pótolni a pótolhatatlant: a szülői otthon melegét. Ezt a tevékenységét 1951-ig folytathatta, ekkor intézetét államosították.

Rövid átmeneti időszak után Sztehlo Gábor ismét segítő akciót szervez: az evangélikus egyház szeretetotthonaít szervezi meg, s egyiküket vezeti is. Ezekben az otthonokban öregeket és fogyatékos gyermekeket gondoznak.

1972-ben a magyarok közül elsőnek kapta meg Izrael államának azt a kitüntetését - a Jad Vasem érem, vagy magyarul az Igaz Ember emlékérem - amelyet azon nem zsidó emberek elismerésére alapítottak, akik a Holocaust idején zsidókat mentettek meg.

1991-ben az "ágról szakadt árvák" immár idős csapata és egykori munkatársai hoztuk létre a Sztehlo Gábor Gyermek- és Ifjúságsegítő Alapítványt, hogy valamít visszaadjunk - másnak - abból a sok-sok jóból, törődésből melegségből, amít egykor tőle kaptunk, s aminek életünket is köszönhetjük. Ennek a törlesztésnek kis darabkáját kapod most Te…