Ef 1,1-14.

1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, az Efezusban élő szenteknek és a Krisztus Jézusban hívőknek: 2 kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
3 Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. 4 Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. 5 Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, 6 hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. 7 Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából, 8 amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. 9 Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne 10 az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. 11 Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; 12 hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban. 13 Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, 14 örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.

Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk őelőtte szeretetben. (Ef 1,4)

Egész életemben azon sóvárogtam és dolgoztam, hogy elfogadjanak. Jó osztályzattal, túlórázással, vagy a barátságtalan bánásmód tudomásul vételével is - mindent megtettem, hogy elfogadjanak. Szegénységben nőttem fel, és az apám elhagyott minket. Úgy éreztem, hogy nem vagyok olyan szeretetreméltó, mint más emberek, akik "normális" családból származnak.
Most már, középkorúként látom, hogy még a legmagabiztosabbak is küzdenek az elfogadottságért. Mindnyájunknak szükségünk van arra, hogy elfogadjanak annak, akik vagyunk. Ez az oka annak, amiért néhány színész és közszereplő él-hal az ingatag közönség szeszélyéért.
Ha tapsot és kitüntetéseket kapunk is, a tapasztalt ürességet csak Isten töltheti be. Miért? Csak az Istenben való hit jelent igazi biztonságot. Elfogad, és teljes emberré formál. Ez Krisztus munkája, és nem azért van, mert mi bármit tettünk volna. Jóságunkkal, eredményeinkkel nem nyerhetjük el Isten elfogadását. Isten szeretetből és határtalan kegyelemből a múltunktól, bukásainktól és bűneinktől függetlenül fogad el minket.

Imádság: Drága Urunk, köszönjük, hogy mindnyájunkat úgy fogadsz el, ahogy vagyunk. Segíts az érvényesülésért való küzdelmünket befejezni, és megtalálni az igazi értékünket benned. Ámen.

Isten elfogad, és szeretett gyermekének tekint.
Alicea Jones (Texas, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ÚGY ÉRZIK, NEM FOGADJÁK EL ŐKET!

http://csendespercek.gportal.hu