1Kor 3,1-9.

1 Én tehát, testvéreim, nem szólhattam hozzátok úgy, mint lelkiekhez, hanem csak úgy, mint testiekhez, mint a Krisztusban kiskorúakhoz. 2 Tejjel tápláltalak titeket, nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el. Sőt még most sem bírjátok el, 3 mert még testiek vagytok. Amikor ugyanis irigység és viszálykodás van közöttetek, nem testiek vagytok-e, és nem emberi módon viselkedtek-e? 4 Ha az egyik ezt mondja: "Én Pálé vagyok", a másik pedig azt: "Én Apollósé", nem emberi módon beszéltek-e? 5 Hát ki az az Apollós, és ki az a Pál? Szolgák csupán, akik által hívővé lettetek; mégpedig ki-ki úgy szolgál, ahogy megadta neki az Úr.
6 Én ültettem, Apollós öntözte, de a növekedést az Isten adta. 7 Úgyhogy az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja. 8 Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. 9 Mert mi Isten munkatársai vagyunk, ti pedig Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.

Aki ültet, és aki öntöz: egyek, és mindegyik majd a maga jutalmát kapja fáradozásához méltóan. (1Kor 3,8)

Minden tavasszal 50 paradicsomnövényt ültetek. Általában kis palántákat, de néha nagy, érett növényeket is veszek, hogy a friss paradicsom ízét minél korábban élvezhessem. Viszont egyik ültetésnél sem kerülhető el, hogy néhány növény ne növekedjen. Kertészkedésem kezdetén ezeket a növényeket kihúztam, majd félredobáltam őket, és helyükre újakat ültettem. Egyik évben ahelyett, hogy félredobtam volna, áthelyeztem őket a kertem egy másik részébe. Innentől kezdve rácsodálkozhattam, hogy azok a növények, amik eddig egyáltalán nem nőttek meg, új helyükön sokkal nagyobbra nőttek a többi paradicsomnövényemnél.
Ez az éves gyakorlatom Isten végtelen szeretetére emlékeztet. Isten mindenkinek megadja a lehetőséget a növekedésre, valamint arra, hogy termékeny hívővé válhasson, még akkor is, ha hitéletünk elején még nem növekedtünk nagyon nagymértékben. Hálás vagyok, hogy megkaptuk az esélyt, hogy szerethessük Istent, és hogy tudjuk, Isten soha nem mond le rólunk. Hasonlóképpen mi se adjuk fel, ha olyanokkal van dolgunk, akik nem növekednek Istennel való kapcsolatukban.

Imádság: Köszönjük Istenünk az értelmet, a tudást, amit mindnyájunknak megadtál. Segíts, hogy a körülöttünk élőket is bátoríthassuk a hitben való növekedésre. Ámen.

Isten soha nem mond le rólunk.
George David McIntosh (Arkansas, USA)

IMÁDKOZZUNK A KERTÉSZKEDŐKÉRT!

http://csendespercek.gportal.hu