Az tájékoztató a Szlovákiai Református Keresztyén Egyház honlapjáról származik (www. reformata.sk)!

Adatok betöltése...

Tornagörgő, mint számtalan más felvidéki település, mindjárt a kezdetekben elfogadta a reformációt. A lakosság egyetemesen áttért a helvét hitre és magukénak tekintették a templomot is. (Ez a templom ma a római katolikus egyház tulajdonában van. IV. Béla király kezdte el építeni.) A falu lakossága 1687-ig háborítatlanul gyakorolhatta a protestáns vallást. Első prédikátora egy Péter nevű lelkész volt.

1681-ben tartatott a soproni országgyűlés, s az ott hozott vallásszabadságot biztosító törvénycikkelyhez hozzá tette a római katolikus főpapság e záradékot: „A földesurak jogainak sérelme nélkül”. Ennek következtében a földesurak – kiknek nagy része ismét visszatért a római katolikus hitre – elűzték a protestáns lelkészeket, hogy a magukra maradt protestánsokat a római katolikus egyház aklába terelhessék. Ez a záradék a tornagörgői egyházra is veszedelmet hozott. Tornagörgőt akkor – és a környező falvakat is szinte kivétel nélkül – tisztán protestánsok lakták. A földesúr azonban 1687-ben megfosztotta a tornagörgői híveket templomuktól és egyházi ingatlanaitól. Ezután 18 évig magánházaknál gyűlt össze a nép istentiszteletre és ott lett kiszolgáltatva az úri szent vacsora is.

II. Rákóczi Ferenc korában ismét felderült az ég a protestáns egyház felett, mert 1705-ben egy kuruc hadnagy újból megnyitja a templom kapuját a tornagörgői reformátusok előtt és még ebben az évben hivatalosan át is adják a hívek számára. Miután Rákóczi fogságba került, ismét veszély fenyegette a protestánsokat. 1713 áprilisában Pálfi altábornagy parancsára – éppen nagypéntek napján – katonai erőszakkal a szádalmási plébános jelenlétében, elfoglalják a templomot, az iskolát és a parókiát. A lelkészt és a tanítót pedig kiűzték azokból. A hívek az szádalmási plébános hatalma alá lettek vettetve. Nem gyakorolhatták szabadon vallásukat és még kényszerítve is voltak a római katolikus istentiszteleteken és más a vallásukkal ellenkező szertartásokon való részvételre. A tornagörgői reformátusok eleinte Bódvalenkére jártak az istentiszteletre, de mivel az ottani templom nem volt képes mindnyájukat befogadni, a reformátusok egy része Zsarnóhoz csatlakozott. Az utókor számára követendő példa és csodálatra méltó az a bátorság és kitartás, amellyel elődeink ragaszkodtak vallásukhoz. A fenn maradt iratok bizonyítják, hogy áttérésekre is csak ritkán került sor. Római katolikus vallásúak csak azok a jobbágyok voltak, akiket a földes uraság betelepített és akiknek aztán odaajándékozta a református úrbéresektől elvett területeket.

Mintegy 70 évig tartott ez a kegyetlen állapot. 1781 október 29-én II. József „Türelmi rendelete” lehetővé tette a protestánsoknak, hogy imaházat építhessenek (torony és harang nélkül) valamint lelkészt és tanítót tarthassanak, de csak azokon a helyeken, ahol legalább 100 család lakik és akik az építkezések, a lelkész ill. a tanító kifizetésével, nem lesznek túlságosan leterhelve. Az ezt követő vizsgálat szerint Tornagörgőn 101 család 542 lélekkel találtatott, akik szép ajánlatott tettek a költségek fedezésére is. Így többé semmi akadálya nem volt annak, hogy templom épülhessen a reformátusok számára. Még ugyanebben az évben a tornagörgői, méhészi, barkai és lucskai reformátusok egyesülve Tornagörgőre, mint központra templom építésért folyamodtak. Folyamodásukra a királyi helytartó tanácstól az engedély 1783 április 5-én megérkezett. Lelkészül meghívták Gasparóczki Ferencz urat, a komjáti egyház lelkipásztorát, s még 1783 április 17-én el is hozták. Első tanítónak pedig Szakácsi János hittan hallgatót hozták el Sárospatakról. A templom alapkőletételére 1784 március 16-án került sor. Addig, amíg a templom nem készült el, istentiszteleteiket a hívek Gyarmati Istvánnak az ún. Kojol kúriába fekvő csűrében tartották Az iskola felépítéséig pedig a tanító lakást és az iskola helyiséget Szilasi István házában készítették el. Harang nem lévén, Rozsnyón egy csengettyűt csináltattak és az utcán végig azt hordták az iskolás gyermekek, a csengetéssel adván jelt az istentiszteletre. Az anyakönyv bejegyzése szerint az első keresztelés 1783 április 18-án történt, Jobbágy János körtvélyesi tanító fiának a keresztelésével. Egy év alatt felépült a templom, paplak és az iskola.

1787-ben, a reformált elemek ellensúlyozására, Görgőn a római katolikus egyházat anyaegyházzá nyilvánították. A reformátusok kötelesek voltak a róm.kat. plébános részére is kifizetni az évi járulékokat egészen az 1791-ik országgyűlésig, amely felmentette a református egyházat a római katolikusoknak fizetendő járulékok alól. Azonban a vármegye 1787 január 19-én hozott ítélete alapján a reformátusok továbbra is használhatták a harangot, mivel a református templom nem rendelkezett toronnyal és haranggal. A harangok közös használata miatt feszült viszony alakult ki a két egyház között, ezért mielőbb szükségessé vált saját torony építése és a harang beszerzése. 1795-ben el is kezdték a torony építését és két harangot is öntettek. A kertek és az egyházi épületek 1803-ban körül lettek kerítve kőfallal.

1846 március 18-án nagy csapás érte az egyházat. 62 évre a felépülése után a templom ismét elpusztult. Míg a falu lakosainak nagy része Tornán a vásáron tartózkodott, a faluban tűz ütött ki és az erős szél hatására pár óra alatt a község nagy része a lángok martalékává vált – közte a templom és az iskola is. A torony, a harangok és a lelkészlak megmaradtak. Az elcsüggedt egyháztagok, akiknek nemcsak a templomuk, de a házaik is leégtek, hatalmas erőfeszítésekkel újból hozzáláttak a templom felépítéséhez. Először csak a falakat és a mennyezetet építették fel. A régi mennyezettel ellentétben az új mennyezet már bolthajtásos lett. A templom belső terét azonban pénzhiány miatt már nem tudták befejezni. Több éven keresztül kövekre helyezett deszkákon ülve hallgatták az Isten igéjét. 1852-ben az egyházmegye Tornagörgőre tette az őszi papszenteléssel összekötött egyházkerületi gyűlést. Ez alkalom miatt szükségessé vált a templom belépítményének a mielőbbi befejezése, amely a nyár folyamán meg is történt és a templom a mai napig ebben a formájában áll. A templom 1911-ben majd 1983-ban lett felújítva.

A templom klasszicista stílusban épült, belső terme téglalap alaprajzú, poroszsüveg-boltozattal fedett, melynek falmezői bevont falpillérek párkány-oszlopfőin nyugszanak. A déli és a keleti oldal felől vannak a bejáratok az előcsarnokkal. A templom két oldalán pedig faoszlopokra helyezett protestáns karzatok vannak. Az Úr asztalát fekete márványból, ovális lábazattal 1911-ben készítették. Az orgonát szép neoklasszicista sípszekrénnyel 1886-ban készítették. A 8 regiszteres orgonát Országh Sándor, budapesti mester készítette. A református udvarhoz tartozik a kultúrház épülete is, mely Szabó András kántortanító tervei alapján 1929-ben épült. Itt volt az ő általa alapított énekkar otthona és a könyvtár is.