1Tim 6,17-19.

17 Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. 18 A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, 19 gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet.

A testvéri szeretet legyen maradandó. A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ezáltal egyesek - tudtukon kívül - angyalokat vendégeltek meg. (Zsid 13,1-2)

Könnyen magával sodornak a mindennapok. Dolgozok, fizetést kapok, kifizetem a számlákat, elmegyek vásárolni, ám teszek-e eleget a legfontosabb dolgokért? Vajon közreműködök-e Isten tervében azzal, hogy megosztom másokkal szeretetemet? Lassan elfeledkezhetünk azokról, akik az ajtónkon kopogtatnak, vagy az utcán koldulnak. Pedig csak egy kis élelmet vagy meleg ruhát szeretnének. Gyakran azt gondoljuk, hogy "elég, hogy a gyülekezetben adunk" vagy "a családunk az első".
Volt egy ember, aki többször megjelent az ajtónk előtt. Egyszer már meg sem hallgattam, úgy küldtem el. Ekkor a fiam azt kérdezte: "Apa, keresztyének vagyunk, ha elküldjük?"
Kérdése olyan volt, mintha Isten bökött volna oldalba. Beültünk a kocsiba, és az ember után hajtottunk. Felvettük, hazavittük és az otthonunkban olyan vendégszeretettel vettük körbe, amire az Isten igéje tanít minket. A fiam saját zsebpénzéből is adott neki, hogy segítsen rajta.
Valóban adunk-e eleget - időnkből, pénzünkből, segítőkészségünkből - a gyülekezetünkben és környezetünkben? Adunk-e viszonzást nem várva? Mindenekelőtt azt kell szem előtt tartanunk, hogy Istennek és övéinek adunk.

Imádság: Istenünk, köszönünk mindent, amink van. Add, hogy mindig észrevegyük a szükséget szenvedőket. Ámen.

Adjunk szabadon, viszonzást nem várva!
Shaun McHardy (Nyugati-fok, Dél-Afrikai Köztársaság)

IMÁDKOZZUNK MEGÚJULT ADAKOZÓ SZÍVÉRT!

http://csendespercek.gportal.hu