Róm 8,9-16.

9 Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten
Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10 Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a
Lélek életet ad az igazság által. 11 Ha pedig annak Lelke lakik
bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki
feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó
testeteket is a bennetek lakó Lelke által. 12 Ezért, testvéreim, adósok
vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. 13 Mert ha test
szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test
cselekedeteit, élni fogtok. 14 Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok
Isten fiai. 15 Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét
féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá,
Atya!" 16 Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról,
hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.

                         VAN, AKI SZERET!

Nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság
Lelkét, aki által kiáltjuk: "Abba, Atya!" Maga a Lélek tesz bizonyságot
a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.
(Róm 8,15-16)

Egy sorvadásos betegségben szenvedek, és az orvosok szerint, csak tíz
évem van hátra. A családomra nehezedő egyre növekvő teher aggódással
tölt el, de a szívemben lakozó békesség és az Istenbe vetett bizodalmam
napról-napra nő.
Gyermekkoromtól kezdve úgy nőttem fel, hogy nem érzékeltem mások
szeretetét. Szüleim nyilván szerettek, de soha nem éreztem igazán
szeretetüket. Még a házasságkötésem után is telve volt a szívem
szorongással és elégedetlenséggel. Komoly nehézségek jöttek, és én az
alkoholba menekültem, és meg akartam halni. Sötétségben és ürességben
vergődtem, mígnem a Bibliával való találkozás fénysugarat hozott az
életembe. De vonakodtam elfogadni Isten szeretetét. Miután
megbetegedtem, a Biblia minden szava valósággá vált. Tudtam, hogy Isten
gyermeke vagyok, és először éreztem, hogy szeret.
Most, bár a testem egyre erőtlenebbé válik, időm nagy részét
imádkozással töltöm. Imádkozom a családomért, gyülekezetemért, a
szegénységben élőkért, hogy megtapasztalhassák Isten segítségét. Amíg
csak élek, hálát és köszönetet mondok Istennek a földi és az örökkévaló
élet csodálatos ajándékáért.

Imádság: Kegyelmes Istenem, elégítsd meg a szenvedők szükségeit, hogy
békességben élhessenek.

 Ámen.