Ezt a délutánt is töltsük Isten jelenlétében.

Soha el nem szakadni Istentől

És aki él és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"
(Jn 11,26).

Igen Uram, hisszük, hogy nem lesz részünk az örök halálban. Lelkünk
ugyan elszakad majd a hústestünktől, ez egyfajta halál lesz. Istentől
azonban soha nem szakadunk el, mert ez az igazi halál lenne, a bűn
büntetése a legrettenetesebb büntetés. Mi hisszük ezt, és biztosak
vagyunk ebben, mert ugyan mi választhat el minket az Isten
szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban?" (Róm 8,39). Krisztus
testének tagjai vagyunk; elveszíthetné Krisztus az Ő testének tagjait?
Krisztus jegyesei vagyunk; felbontaná velünk a jegyességet az Úr? Ez
lehetetlen. Bennünk van az Élet, amely nem szakítható el Istentől. A
Szent Szellem lakozik bennünk, hogyan is halhatnánk meg? Maga Krisztus
az életünk, nem halhatunk meg, hiszen Ő nem halhat meg még egyszer.
Benne is meghaltunk a bűnnek, a halálbüntetés pedig nem hajtható végre
kétszer! Most már élünk, és örökké élni fogunk. A megigazulás jutalma
az örök élet, mi, akik megigazultunk Isten előtt, számíthatunk erre a
legfőbb jutalomra.
Élünk már és hiszünk. Biztosak vagyunk abban, hogy örök élet és
örvendezés vár ránk. Ezért teljes bátorsággal haladunk előre
életutunkon, míg majd örökké együtt lehetünk Krisztussal, akiben
hiszünk.

http://www.youtube.com/watch?v=hWDX9C74Heo

Zsoltárok könyve 25. rész

  1. Dávidé. Hozzád emelem, Uram, lelkemet!
  2. Istenem, benned bízom; ne szégyenüljek meg; ne örüljenek rajtam ellenségeim.
  3. Senki se szégyenüljön meg, a ki téged vár; szégyenüljenek meg, a kik ok nélkül elpártolnak tőled.
  4. Útjaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem.
  5. Vezess engem a te igazságodban és taníts engem, mert te vagy az én szabadító Istenem, mindennap várlak téged.
  6. Emlékezzél meg, Uram, irgalmasságodról és kegyelmedről, mert azok öröktől fogva vannak.
  7. Ifjúságomnak vétkeiről és bűneimről ne emlékezzél meg; kegyelmed szerint emlékezzél meg rólam, a te jóvoltodért, Uram!
  8. Jó és igaz az Úr, azért útba igazítja a vétkezőket.
  9. Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat.
  10. Az Úrnak minden útja kegyelem és hűség azoknak, a kik szövetségét és bizonyságait megtartják.
  11. A te nevedért, Uram, bocsásd meg bűnömet, mert sok az.
  12. Kicsoda az, a ki féli az Urat? Megmutatja annak az útat, a melyet válaszszon.
  13. Annak lelke megmarad a jóban, és magzatja örökli a földet.
  14. Az Úr bizodalmas az őt félőkhöz, és szövetségével oktatja őket.
  15. Szemeim mindenha az Úrra néznek, mert ő húzza ki a tőrből lábamat.
  16. Tekints reám és könyörülj rajtam, mert árva és szegény vagyok.
  17. Eláradtak szívemnek szorongásai, nyomorúságaimból szabadíts meg engem.
  18. Lásd meg szegénységemet és gyötrelmemet; bocsásd meg minden bűnömet.
  19. Lásd meg ellenségeimet, mert megsokasodtak, és gyilkos gyűlölséggel gyűlölnek engem.
  20. Őrizd meg lelkemet és szabadíts meg engem; ne szégyenüljek meg, hogy benned bíztam.
  21. Ártatlanság és becsület védelmezzenek meg engem, mert téged várlak.
  22. Mentsd ki, Isten, Izráelt minden bajából. EndB()

http://www.youtube.com/watch?v=s_SI8bcPQkY

Zsoltárok könyve 42. rész

  1. Az éneklőmesternek; Kóráh fiainak tanítása.
  2. Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!
  3. Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élő Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten előtt?
  4. Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"
  5. Mikor ezekről emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam ezelőtt és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem őket, az ünneplő sokaságot, az Isten házáig.
  6. Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az ő orczájának szabadításáért.
  7. Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjéről, a Miczár hegyéről.
  8. Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!
  9. Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.
  10. Hadd mondjam Istennek, az én kőszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?
  11. Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?
  12. Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek. EndB()