Mk 2,1-12.

1 Néhány nap múlva ismét elment Jézus Kapernaumba, és elterjedt a híre, hogy otthon van. 2 Erre olyan sokan gyűltek össze, hogy még az ajtó előtt sem volt hely; ő pedig hirdette nekik az igét. 3 Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. 4 Mivel a sokaság miatt nem fértek a közelébe, megbontották annak a háznak a tetejét, ahol ő volt, és nyílást vágva leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. 5 Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: "Fiam, megbocsáttattak a bűneid." 6 Ott ültek néhányan az írástudók közül, és így tanakodtak szívükben: 7 "Hogyan beszélhet ez így? Istent káromolja! Ki bocsáthat meg bűnöket az egy Istenen kívül?" 8 Jézus lelkében azonnal átlátta, hogy így tanakodnak magukban, és ezt mondta nekik: "Miért tanakodtok így szívetekben? 9 Mi könnyebb: azt mondani a bénának: Megbocsáttattak bűneid! - vagy azt mondani: Kelj fel, fogd az ágyadat és járj!? 10 Azért pedig, hogy megtudjátok: az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön - így szólt a bénához: 11 Neked mondom, kelj fel, fogd az ágyadat, és menj haza!" 12 Az pedig felkelt, azonnal felvette az ágyát, és kiment mindenki szeme láttára; úgyhogy ámulatba estek mind, dicsőítették az Istent, és ezt mondták: "Ilyet még sohasem láttunk!"

Oda akartak hozzá menni egy bénával, akit négyen vittek. (Mk 2,3)

Hány igehirdetést hallottunk erről a bénáról és négy barátjáról? Sokat beszéltünk bajtársiasságukról. De mi van, ha a négy ember nem is volt annak barátja? Ha nem is ismerték jól - esetleg egyáltalán nem ismerték? Mi van, ha egyszerűen csak meglátta egyikük a bénát, hívott három segítőt, és Jézushoz vitték, mert úgy hitték, valami jó történhet?
Feleségem kollégájától hallottunk egy 83 éves nőről, aki a közelünkben lakik. Az idős asszony nevelte unokáját csecsemőkora óta, és az unoka 40 éves korában nemrég rákban meghalt. A nagymama meglehetősen szegény volt, és betegre aggódta magát, hogyan fogja kifizetni a temetés számláját.
A temetkezési céggel megegyeztünk, hogy 25 %-kal csökkentik a díjat, ha két héten belül kifizetjük. Fölhívtam néhány gyülekezetet és szervezetet, és elmondtam a történetet barátaimnak. Isten pedig segítségre indított embereket. Fölhívtam az asszonyt, hogy ki tudjuk fizetni a számlát, alig tudott megszólalni. Feleségemmel elmentünk hozzá a kifizetett számlával. A tornácon együtt sírtunk, alig tudtunk kibontakozni öleléséből.
Isten hív bennünket, hogy rendelkezésére álljunk még az idegeneknek is. A béna barátai voltak azok? Nem tudom bizonyítani, hogy nem... de más sem tudja bizonyítani, hogy igen.

Imádság: Urunk, nyisd meg szemünket szükséget szenvedő világodra. Ámen.

IMÁDKOZZUNK A KARITATÍV SZERVEZETEKÉRT!