2010. június 23. szerda

Mt 25,14-29.

Jézus példázata: 14 "Mert úgy van ez, mint amikor egy idegenbe készülő
ember hívatta szolgáit, és átadta nekik vagyonát. 15 Az egyiknek adott
öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet,
kinek-kinek képessége szerint, és elment idegenbe. 16 Az, aki az öt
talentumot kapta, azonnal elindult, vállalkozásba fogott velük, és
nyert másik ötöt. 17 Ugyanígy az is, aki a kettőt kapta, nyert másik
kettőt. 18 Aki pedig az egyet kapta, elment, gödröt ásott a földbe, és
elrejtette ura pénzét. 19 Hosszú idő múlva aztán megjött ezeknek a
szolgáknak az ura, és számadást tartott velük. 20 Eljött az, aki az öt
talentumot kapta, odavitte a másik öt talentumot, és így szólt: Uram,
öt talentumot adtál át nekem: nézd, másik öt talentumot nyertem. 21 Ura
így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat
bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára! 22 Odament az is, aki
a két talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, két talentumot adtál át
nekem: nézd, másik két talentumot nyertem. 23 Ura így szólt hozzá: Jól
van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután,
menj be urad ünnepi lakomájára! 24 Odament hozzá az is, aki az egy
talentumot kapta, és ezt mondta: Uram, tudtam, hogy kérlelhetetlen
ember vagy, aki ott is aratsz, ahol nem vetettél, és onnan is gyűjtesz,
ahová nem szórtál. 25 Félelmemben elmentem tehát, és elástam a
talentumodat a földbe: nézd, itt van, ami a tied. 26 Ura így válaszolt
neki: Te, gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem
vetettem, és onnan is gyűjtök, ahova nem szórtam? 27 Ezért el kellett
volna vinned a pénzemet a pénzváltókhoz, és amikor megjöttem, kamattal
kaptam volna vissza azt, ami az enyém. 28 Vegyétek el tőle a
talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van! 29 Mert
mindenkinek, akinek van, adatik, és bővelkedni fog; attól pedig, akinek
nincs, még az is elvétetik, amije van."

                       VIRULÓ KERESZTYÉNEK

Kérünk titeket testvéreim, intsétek a tétlenkedőket, biztassátok a
bátortalanokat, karoljátok fel az erőtleneket, legyetek türelmesek
mindenkihez, törekedjetek mindenkor a jóra egymás iránt és mindenki
iránt. (1Thessz 5,14-15)

Minden tavasszal a hátsó udvarban lévő rododendron bokrot fodros
rózsaszínű virágok lepik el. A rügyek nem egyszerre nyílnak ki. Egy
darabig a kinyílt és a félig kipattant virágok egy időben láthatóak, a
még szorosan összezárt, a tavaszról látszólag tudomást sem vevő zöld
bimbókkal. De jól tudom, hogy a nap melegétől, a föld tápanyagaitól és
az üdítő esőtől, azok a zöld rügyek is a maguk idejében virágba
borulnak.
A keresztyének is különböző időszakokban virulnak. Egyesek látható
módon szorgalmas diakónusként, tanítóként és lelki vezetőként
szolgálnak a gyülekezetben. Mások meg, mint a félig kinyílt virágok,
vonakodva segítenek különféle programokban. Ott vannak azok is, akiknek
növekedése kevésbé nyilvánvaló. Mint ki nem nyílt rügyeknek, nagy
szükségük van a közösség melegére, a tápláló igére és a szeretetre.
Nem sürgethetjük mások lelki növekedését, mint ahogy én sem sürgethetem
a rododendronom virágzását. De megteremthetjük számukra a megfelelő
lelki klímát, befogadhatjuk őket, megbeszélhetjük velük aktuális
problémáikat, és engedhetjük, hogy Isten szeretete rajtunk keresztül
elérje őket.

Imádság: Istenünk, segíts hűséges tanítványoddá, virágzó keresztyénné
válnunk a bennünket körülvevő világban.

Ámen.