A jobb samaritánus.
 
 Amikor másodszor is Jerikó felé ment, megint talált egy sebesültet a samaritánus. Harmadik, negyedik, ötödik útján újabb és újabb áldozatok feküdtek az országúton. Százszor tette meg az utat és száz szerencsétlen feküdt ott, majd ezerre és ezerre bukkant. Mindig ugyanazon a helyen.
 Ez foglalkoztatta, amikor 2333-madszor ment Jeruzsálemből Jerikóba. Szintebelebotlott az újabb sebesültbe annyira gondolataiba merült. Sóhajtva szedteelő a kötszert a nyeregtarisznyából, rutinosan látta el a 2333. sebesültet. Gyakorlott mozdulattal emelte a szamárra a vérborított testet, és lám, az állat magától indult el a fogadó felé a jó ismert úton. A szamár és a sebesült szerencsésen meg is érkeztek. A samaritánus ugyanis a sivatag felé tartott, hogy megkeresse a rablótanyát.Mert amikor a 2333. áldozatba botlott, hirtelen rádöbbent, hogy sokkal jobb samaritánus lehetne, ha végre a tettesekkel is törődne, s nem csak ragtapa-szokat osztogatna...Elhatározta, hogy a rablókon fog segíteni.Később zavartalanul utazhatott Jeruzsálemből Jerikóba.Sok időt takarított így meg...          

Válasz

 
A koldusegylet
 
Három koldus elhatározza, hogy koldusegyletet hoz létre, ami abból áll, hogy mindent, amit koldulásból szereznek együtt élvezik majd.
 
Első nap kimennek és a napi eredmény a következő: - Az első egy burgonyát kap, a második egy kis rizst, a harmadik pedig néhány csontot. Az est leszálltával elhatározzák, hogy csontos rizset
főznek burgonyával korábbi megállapodásuk alapján. Fölteszik a fazekat a vízzel forrni és mindenki készen áll a hozzájáruláshoz. Egy kissé távolabb esik a tűzhely attól a helytől, ahol ők állnak, ezért mindenkinek oda kell vinnie a szerzeményét és a fazékba kell helyeznie.
 
Elindul az első koldus és amíg a tűzhelyig ballag ezt okoskodja: - "Hát én úgy fogok tenni, hogy beleteszem a burgonyámat a vízbe, de igazából meg akarom tartani magamnak későbbre, úgyis lesz ott finom rizs és jó csontleves, mire kell az én elfőtt burgonyám oda!"
 
Mikor a fazékhoz érkezik olyan mozdulatot színlel, mintha beledobná a burgonyát és sietve odébáll. A következő koldus is hasonlóképpen gondolkodik: "Úgyis ott lesz a finom burgonyás csontleves, mire oda az én kis apró elfőtt rizsem, észre sem veszi senki, hogy nincs benne a levesbe, miután a krumpli megfő és porladni kezd!" Olyan mozdulatot színlel, mintha beledobná a rizst a fazékba és odébb áll ő is.
 
Majd a harmadik koldus indul el a fazék felé és így okoskodik: "Már úgyis benne van a burgonya és talán már el is van főve, no meg a rizs is, hát aztán az én csontjaimnak nincs ott semmi helye, abba a zavaros lébe senkinek sem jut eszébe, hogy a csontokat keresse!" Olyan mozdulatot színlel, mintha ő is bedobná a csontokat a fazékba, és sietve hátrább áll. Elérkezik a vacsora ideje, mindenki éhesen várja a
finom ételt, és talán mondani sem kell, hogy azon az estén mind a három koldus azt evett, amit főzött.
 
Ez így van napjainkban is, ha a szolgálatra gondolunk, mindenki a másik szolgálatát szeretné élvezni és várja, hogy mindig a másik járuljon hozzá a lelki eledel elkészítéséhez, míg ő "elássa" a rá bízott tálentumokat! Sokszor ezért van az, hogy azt eszünk, amit főzünk!

Válasz

A FARIZEUS ÉS A VÁMSZEDŐ.Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik régi hívő, a másik újonnan megtért. A régi hívő megállt, és így imádkozott magában:
- Isten, hálát adok, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Tékozló, Igéd mélységeit nem ismerő, vagy mint ez az újonnan megtért is. Próbára tettek a nehéz időkben és nem tagadtalak meg, megbecsülnek testvéreim is.
 Az újonnan megtért pedig a hátsó padba ült, és szemét egyszerűen egy pillanatra behunyva így szólt:
- Isten, friss fogadalmam a kísértések között pillanat alatt szétporladt. Légy irgalmas hozzám.
Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki megalázza magát, felmagasztaltatik

Válasz

A FARIZEUS ÉS A VÁMSZEDŐ.

Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik idős a másik fiatal.
Az idős meghajtotta a fejét és így imádkozott magában.
Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan mint a többi ember. Könnyelmű, vagy mint ez a fiatal is. Pillanatnyi hangulata mozgatja, a gyülekezeti élet rendjét nem ismeri.
Egész életemben tiszteltem nevedet. Naponta imádkozom gyermekeimért és unokáimért.
A fiatal pedig  az előtérben állva, még hátul sem akart leülni, hanem csendben így szólt,
Isten, látod milyen üres nélküled az életem. Légy irgalmas hozzám.
Mondom nektek ez megigazulva ment haza, nem úgy mint amaz.
Mert mindenki aki felmagasztalja magát megaláztatik. Aki pedig megalázza magát, felmagasztalttik.

Válasz

A farizeus és a vámszedő Két ember ment fel a templomba imádkozni. Az egyik fiatal, a másik idős. A fiatal megállt és így imádkozott magában.- Isten, hálát adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint a többi ember. Életunt, panaszkodó, vagy mint ez az idős is. Csak megszokottságból imádkozó, a kákán is csomót kereső. Új énekekkel dícsérlek nap mint nap, elmegyek minden alkalomra.Az idős pedig térdre borulva, szinte magába roskadva így szólt:- Istenem elfáradtam a hitharcban. Légy irgalmas hozzám.Mondom nektek, ez megigazulva ment haza, nem úgy, mint amaz. Mert mindenki, aki felmagasztalja magát megaláztatik, aki pedig megalázza magát felmagasztaltatik.

Válasz

                                  Nekünk hívő embereknek, a legnagyobb kincsünk és gazgagságunk az UrJézustól ajándékba  kapot szeretetünk,békességünk, hitünk. Ha teljesen Rá tudjuk bizni magunkat, Ő megad nekünk mindent amire szükségünk van, gondoskodik  arról, hogy mindenünk meglegyen.Persze ehhez az kell, hogy feltétel nélkül tudjuk és merjük rá bízni magunkat. 

Válasz

                Most az  olyan emberekről beszélek, akik  csak egész életükben harácsolnak.Pedig nekik lenne miből segíteni a rászorulókat. Többször beigazolódott, hogy ha valakinek gyüjtést rendeznek PL: egy nagyon beteg gyerek gyógykezlésére, akkor a kis pénzű emberek hamarabb és szívesen adakoznak, sőt többet, mint a  milliomosok.Szerintem ebben is a szeretet hiánya mutatkozik meg

Válasz

Sajnos ez az emberiség hibája, hogy  minél több a vagyona annál többet akar szerezni.Nem is kell olyan messzire tekintenünk. Itt a mi kis országunkban is szép számmal találunk ilyeneket.Pedig szerintem nem visszük magunkal, ha végleg hazaérünk.Az biztos, hogy jó és biztonságos, ha tudjuk , mindenünk megvan. De törekedjünk arra is, hogy akinek nincs vagyona, azzal osszuk meg a mienket.

Válasz