Visky András: Grádicsok útján


Várja lelkem az Urat,
jobban, mint az őrök a reggelt,
mint az őrök a reggelt.

Zsoltárok 130,6


„A mélységből kiáltok hozzád, Uram!"- hangzik a zarándokének első sora. A kiáltás az elhagyatottság mélypontján tör fel, azon a helyen, ahol kiszolgáltatottságunk immár fokozhatatlan. A zsoltár sorai között a várakozás nagy tereit lehet fölfedezni, mintha minden mondat, valamennyi nekirugaszkodás után hosszú, feszült hallgatás következnék.
Avagy valóban van-e visszhangja az emberi szónak? „Kicsodánk van az egekben?" Mi az, ami ezt a távolságot fölemészthetné?
Az odalent lévő el akar jutni Isten színe elé, nem takargatja elesettségét, kiált, mindhiába csitít¬gatják. Még szavait sem hajlandó megválogatni, emlékezteti Istent arra, ami rajta áll, hiszen a ta¬lálkozás feltételéül Ő szabta meg a bocsánatot, ha nem szolgáltatja ki, ha magánál tartja, úgy ezt az akadályt ember nem hághatja át: „Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek téged!" (4.v.)
Mit tehet az alant lévő?
Várakozik, sőt jobban várakozik, egész lényével teszi, és elindul.
A templomba vezető lépcsősor, az egész szertartás ezt a várakozó elindulást, úton lévő várakozást jeleníti meg. Fokról fokra szól az Istent szólásra bíró de profundis clamavi. Olyan responsorium-forma ez az ének, amelyben a válasz helyén nagy csend-térségek vannak: így mutatja meg az elhagyatottság mértékét Istennek. „A létező alany ténylegesen csak úgy gondolható el, hogy megadjuk neki a szót." (Marcel)

De várakozhat-e intenzívebben a lent élő ember a magasságban lakozó Istennél? Aki időről időre mérhetetlen hallgatásba burkolódzik, várván várva, hogy a hallgatás égnyi paizsát áttörje a reá vágyakozó emberi szó?
Isten hallgatását csak a vele való együtt-hallgatás enyhítheti. Válasza helyett nincsen válasz, amiképpen szava helyett sincsen szó, amely az övé mellé állhatna. Aki Isten megszólalására várakozik, az az Ő csendjébe lép. Kiált és hallgatózik, és ismét kiált. Mígnem kiragadja Istent a hallgatásból. Hogy, mire a templomba ér, mikor megállna az oltár előtt, Isten is odaérjen.
A lent élő az oltárnál találkozik az alászállóval
Az elhagyatott ember az elhagyatott Istennel az áldozatban ismernek egymásra.
Az áldozatban, ahol Isten a legelhagyatottabb emberként emeltetett föl, szenvedett és megmutatta magát az Őt elhagyónak

Válasz

Paudits Zoltán: Útkeresés

Írói pályámnál fogva tucatnyi tudományos, ismeretterjesztő és filozofikus kiadványt olvastam. Ezekkel az írásokkal szélesítettem ki az irodalmi látókörömet. Magam is elmélyültem, belemerültem a darwini evolúció által megfogalmazott tézisekbe. Kerestem a lét keletkezésének forrását, reménytelenül kutattam az élet értelmét. Tanulmányoztam a buddhizmust, a jógát, már-már egészen intuitív módon éltem át a Lao-ce által hirdetett "helyes utat", a Tao-t. Azonban mindenütt csupán részigazságok vettek körül, s ebben a válasznélküli világban tehetetlenül úszott a lelkem egy ismeretlen, mély és sötét óceán felé.
A Biblia szabadított meg az okkultizmus béklyóitól, rávilágított eddigi ismereteim hiábavalóságára, ürességére. Megválaszolta minden eddigi kérdésemet, teret adott látásomnak, értelmet adott életemnek és örök fényt gyújtott gondolataim előtt. A Bibliában leírtak megcáfolhatatlan tények, amelyekkel szemben a tudományos antitézisek mindössze megalapozatlan, bebizonyítatlan és bebizonyíthatatlan belemagyarázások, torz és megtévesztő gondolatmutációk.
Nincs már rá szükségem, hogy bárki is megmagyarázzon egy-egy különös, eddig még soha nem látott természeti jelenséget, vagy elmagyarázza egy általa kreált elmélettel a végtelen univerzum, az ember keletkezését. Tudom és hiszem, hogy a világ és a mindenség teremtője, a Mindenható Isten. Az Ő keze munkája által működik ez a csodálatos "gépezet", amelynek mi is részesei vagyunk.

Válasz

Kedves PIROS!!
Én mindég szívesen olvasom a Te hozzászólásaidat, mert mindeből és mindenkitől tanulni tudunk!

Csak bátran szóljon mindenki hozzá, és mondja el a véleményét, mert azoktól is épülünk.

Szeretettel ILI.

Válasz

Kedves Ilike ! Nagyon jó, hogy feltetted, mert az én dilemám is ez, hogy igen sokszor komentálok, esetleg nem engedek másokat szóhoz ( iráshoz ) jútni. De aztán győzködöm magam, hogy bíztos nem vélletlen, hogy itt vagyok és nekem irnom kell a véleményem. Aztán meg a mindennapokban is nagyon beszédes vagyok, mellettem nem unja senki magát. A másik érdekes oldala a számítógépes hozzászóllásnak , itt nem lehet egymás szavába vágni és aki amúgy szégyenlős itt bátrabban irhat véleményt. A bizonyságtétel szerintem építi a közösséget segít azon aki nem tudja vagy nem meri elmondani ,lehet, hogy ugyanazt a problémáját, de segít a bízonyságtevőnek is , mert kitudja mondani magából a fájdalmait, tapasztalatait.
Sokan félnek a helyesirástól, fogalmazástól ( én is ), de ez nem arról szól és nem ez a lényege. Bíztatok mindenkit próbálja meg, csak azt irja amit érez és , ha kérése, vagy hitében kérdései vannak - tegye fel, bíztos akad ebben a nagy közösségben, olyan aki tud segíteni.
Ilike neked még egyszer köszönm a lehetőséget, hogy ezt leirhattam.
Tisztelettel üdvözlök mindenkit : Piroska

Válasz

Hallgassak, vagy beszéljek?



Hallgassak, vagy beszéljek? Nagy kérdése ez sokaknak, amikor a Bibliaórán lehetőséget kapnak a megszólalásra, vagy akár az interneten egy fórumon valamely témában.

Van aki szeret, és tud megszólalni, van aki csak hallgat. Van aki azért nem szól, mert azt gondolja, pont én legyek az, aki megszólalok? Beszéljen más, beszéljen az igehirdető. Még olyan véleményt is hallottam: „azért jöttünk, hogy a papot hallgassuk!” Mások meg örülnek, és ezt mondják: ”Nagyon jó ez, egymás hite által épülünk. Ideje a szólásnak, ideje a hallgatásnak, mondja az Úr. S ha figyelünk az Úrra Ő az, aki megérezteti velünk a szólásnak vagy a hallgatásnak idejét. Aztán olyan is van, amikor gondban vagyok, szóljak vagy hallgassak? Mert ott az intő, figyelmeztető tábla is. Ne dobjátok a disznók elé a drága gyöngyöket, mert a sárba tapossák, és titeket pedig széttépnek. A mai Igénk pedig alkalmas és alkalmatlan időről beszél, mégis arra buzdít, hogy szóljunk mindenkor. Az is nagyon rossz, ha valaki azért vész el, mert nem szóltam. Tehát, nem is olyan könnyű kérdés ez, hogy hallgassak vagy beszéljek. A bizonyságtevőnek is nagyon rossz volt, ha nem szólt, s közben az illető esetleg elhunyt, akinek beszélnie kellett volna Krisztusról. Amikor olyan ember megy el, akinek valamikor vagy többször szóltam az Igét, mindig arra gondolok, na most ismét megmérettetett az én lelki munkám is.

Úgy is jártam sokszor, hogy ismerősökkel, vendégekkel ezzel-azzal, minden félét beszéltem, csak épen bizonyságot nem tettem Krisztusról, s ilyenkor ez fájóan bántani tud.

Csorba István.

Válasz

Kedves Henrietta ! Nagyon örülünk, hogy ennyire aktiv vagy és ,hogy érdeklődsz. Mivel Ilike egy hétig nem lesz ,megpróbálok én válaszolni kérdésedre. Hála Istennek jó sok testvér van együtt klubunkban és téma kör is van bőven. Ilike ugy gondolhatta, ( és én is )hogy a sok azonos tipusú téma szétforgácsolhatja a figyelmünket és akkor nem tudunk, nem lesz időnk mindenre oda figyelni és részt is venni ezekben. A Fórumban találsz olyan cimeket, hogy : Imádság ; Segíteni; Édesanyám ; Versek - is ; A nyitó oldalon , a Legfrissebb hireknél találod meg a Napi Igét és tanítást.
Remélem tudtam segíteni, és további jó napot kívánok : Piroska

Válasz

szép napot!!köszönöm a hozzászólást,de hol találom azt ahová még be lehet tenni az imákat??mert én csak erről tudok a fórumba!!Köszönöm ha segít további szép napot!!

Előzmény

Válasz

Köszönöm kedves Henrietta, de 3 ima van fenn a fórumon. Valamelyikbe belelehetett volna tenni ezt is.
Szeretettel Ili.

Válasz