2009. május 3. vasárnap

2Kor 5,11-21.

11 Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg, Isten
előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek
előtt is nyíltan állunk. 12 Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem
lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit
felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem
azzal, ami a szívben van. 13 Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért
történt, ha pedig józanok vagyunk, értetek van. 14 Mert a Krisztus
szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt
mindenkiért, akkor mindenki meghalt; 15 és azért halt meg mindenkiért,
hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük
meghalt és feltámadt.
16 Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha
ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. 17
Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme:
új jött létre. 18 Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket
önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. 19
Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy
nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét.
20 Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk:
Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! 21 Mert azt, aki nem
ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.

                         A KERESZT ALATT

Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten
igazsága legyünk őbenne. (2Kor 5,21)

A vasárnapi iskolám fala újságpapír cikkekkel volt tele, amiken
nyugtalanító szavak és képek voltak. Utána észrevettem egy hatalmas,
legfelül terjeszkedő papírdarabot, amin ez a szó állt: bűn. És volt még
ott valami, ami még ennél is nagyobb volt, és mindent befedett, - egy
hatalmas kereszt.
Tudom, hogy Jézus elvette bűneimet, mikor életét adta a kereszten. De
ezt a nagy keresztet látva, ami minden más képet elnyom, még jobban
megértettem, mit tett Krisztus, amikor vállára vette az egész világ
bűnét. Elkezdtem a 2Kor 5,21 igevers szavain gondolkodni.
Erősen hiszek az igazságban, de kimondhatatlanul hálás vagyok, hogy a
mi Istenünk a könyörületesség Istene. Emiatt a könyörület miatt abban a
pillanatban, hogy elfogadjuk Isten áldozatát, bevalljuk bűneinket, és
kimondjuk, hogy Krisztus a mi Megváltónk, szabadok vagyunk - azaz,
szabadon élünk úgy, ahogy Isten szeretné, és úgy fogadjuk a halált,
mint Isten jelenlétének küszöbét.

Imádság: Köszönjük mennyei Atyánk, hogy Fiadat küldted, hogy elvegye a
világ bűneit. Ámen