Jn 6,1-13.

1 Jézus ezután elment a Galileai-tengernek, a Tiberiás tavának túlsó
partjára. 2 Nagy sokaság követte őt, mert látták azokat a jeleket,
amelyeket a betegeken tett. 3 Jézus pedig felment a hegyre, és ott leült
a tanítványaival együtt. 4 Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. 5
Amikor Jézus körültekintett és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá,
így szólt Fülöpnek: "Honnan vegyünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?" 6
Ezt pedig azért kérdezte tőle, hogy próbára tegye, mert ő már tudta, mit
fog tenni. 7 Fülöp így válaszolt neki: "Kétszáz dénár árú kenyér sem
elég nekik, hogy mindenki kapjon valami keveset." 8 Egyik tanítványa,
András, a Simon Péter testvére így szólt hozzá: 9 "Van itt egy gyermek,
akinél van öt árpakenyér és két hal, de mi ez ennyinek?" 10 Jézus ezt
mondta: "Ültessétek le az embereket." Nagy fű volt azon a helyen.
Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. 11 Jézus
pedig vette a kenyereket, hálát adott, és kiosztotta az ott ülőknek;
ugyanúgy osztott a halakból is, amennyit kívántak. 12 Amikor pedig
jóllaktak, így szólt tanítványaihoz: "Szedjétek össze a felesleges
darabokat, hogy semmi ne menjen kárba." 13 Összeszedték tehát, és
tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérből való darabokkal,
amelyek feleslegesek voltak azoknak, akik ettek.

                          A LÉLEK KENYERE


Jézus így szólt tanítványaihoz: "Szedjétek össze a felesleges
darabokat, hogy semmi ne menjen kárba." (Jn 6,12)

A Szentírás nem beszél a sokaság megvendégelése utáni felesleges
ételmaradékok sorsáról. Biztosak lehetünk, hogy az ételt nem dobálták
el. Az Úr azt mondta: "Szedjétek össze a felesleges darabokat, hogy
semmi ne menjen kárba."
Jézus szava felvet néhány kérdést. A maradék a tanítványoké lett?
Magukkal vitték a kosarakat, amikor folytatták útjukat? Vagy
szétosztották a megmaradt kenyereket a szegények között? Bármi történt
is, a felesleges étel nem veszett kárba.
Gyülekezetünkben régi szokás, hogy igyekszünk segíteni az emberek
alapvető szükségleteinek kielégítésében. Vasárnaponként tartós
élelmiszereket gyűjtünk egy úgynevezett élelmiszer-bankba. A gyülekezeti
szeretetvendégségeink során megmaradt dolgokat odaajándékozzuk egy
egyesületnek, mely élelmet szállít az idősotthonokba és a lakásukhoz
kötött embereknek. Szeretnénk megfogadni Krisztus tanácsát, és
összegyűjteni a felesleges élelmet, hogy semmi se menjen kárba.
Jóllehet erőfeszítésünk igen csekély a világ szükségleteihez képest,
segíthetünk azzal a közelünkben élőkön. Legyen bár lehetőségünk ötezer
ember, ötszáz, vagy csupán öt megelégítésére, kövessük Jézus példáját az
éhezők megsegítésében.

Imádság: Istenünk, nyisd meg szemünk mások szükségleteinek meglátására.
Segíts kitárni kezünket mások felé. Ámen.