Jn 3,1-21.

1 Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik
vezető embere. 2 Ő egy éjjel elment Jézushoz, és így szólt hozzá:
"Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes
megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az
Isten." 3 Jézus így válaszolt: "Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki
nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát." 4 Nikodémus
ezt kérdezte tőle: "Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet
anyja méhébe és megszülethetik ismét?" 5 Jézus így felelt: "Bizony,
bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem
mehet be az Isten országába. 6 Ami testtől született, test az, és ami
Lélektől született, lélek az. 7 Ne csodálkozz, hogy ezt mondtam neked:
Újonnan kell születnetek. 8 A szél arra fúj, amerre akar; hallod a
zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hova megy: így van mindenki, aki a
Lélektől született." 9 Nikodémus megkérdezte tőle: "Hogyan történhet meg
mindez?" 10 Jézus így válaszolt: "Te Izráel tanítója vagy, és ezt nem
tudod? 11 Bizony, bizony, mondom néked: amit tudunk, azt szóljuk, és
amit láttunk, arról teszünk bizonyságot, de nem fogadjátok el a mi
bizonyságtételünket. 12 Ha a földi dolgokról szóltam nektek, és nem
hisztek, akkor hogyan fogtok hinni, ha majd a mennyeiekről szólok
nektek? 13 Mert nem ment fel a mennybe senki, csak az, aki a mennyből
szállt le, az Emberfia. 14 És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a
pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, 15 hogy aki hisz,
annak örök élete legyen őbenne. 16 Mert úgy szerette Isten a világot,
hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem
örök élete legyen. 17 Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a
világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.
18 Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet
alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. 19 Az
ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az
emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a
cselekedeteik gonoszak. 20 Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a
világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a
cselekedetei. 21 Aki pedig az igazságot cselekszi, a világosságra megy,
hogy kitűnjék cselekedeteiről, hogy Isten szerint cselekedte azokat."

                        A MEGTÉRÉS PILLANATA


Bizony, bizony mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem
láthatja meg az Isten országát. (Jn 3,3)

Felnőttként sokszor elcsüggesztett a gondolat, hogy nem igazából
emlékszem arra a bizonyos pillanatra, amikor megtértem. Attól tartottam,
hogy azért nem emlékszem rá, mert valójában soha meg sem történt. Ez az
aggodalom arra ösztönzött, hogy egy gyermeki imádságban újra odaszánjam
életemet Jézusnak.
Tizenévesként sem tettem soha drámai módon bizonyságot a keresztyén
táborokban. Gyakran előfordult, hogy bizonytalan voltam, és nem tudtam,
mit mondjak, ha megkérdezték tőlem, hogy mikor és hol tértem meg. Amíg
mások lelkesen beszéltek egy hatalmas, mindent elsöprő megtérésről, a
pontos időpontot is meghatározva, úgy éreztem, hogy az én keresztyén
hitem fel sem ér az övékével. Én nem tudok egy ilyen konkrét időpontot.
Idővel rájöttem, hogy lelki újjászületésem élménye nagyon hasonlít a
születésemre. Nem emlékszem arra, amikor megszülettem, de ez nem
jelenti, hogy nem történt meg. Az a tény, hogy nem emlékszem a lelki
újjászületésemre sem jelenti azt, hogy az nem történt meg. A testi
megszületésem bizonyítéka látható, hiszen élek, mint ahogyan reményeim
szerint a krisztusi élet vonásai is felfedezhetőek bennem, ahogy a
hitben növekszem és keresem, hogy Istennek szolgálhassak, őt
szerethessem, és neki engedelmeskedjek mindenben, amit teszek.

Imádság: Istenünk, köszönjük az üdvbizonyosságot, amit Jézus
Krisztusban nyerhetünk. Ámen.