Róm 7,14-25.

14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény lelki, én pedig testi vagyok: ki
vagyok szolgáltatva a bűnnek. 15 Hiszen amit teszek, azt nem is értem,
mert nem azt cselekszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök.
16 Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, akkor elismerem a
törvényről, hogy jó. 17 Akkor pedig már nem is én teszem azt, hanem a
bennem lakó bűn. 18 Mert tudom, hogy énbennem, vagyis a testemben nem
lakik jó, minthogy arra, hogy akarjam a jót, van lehetőségem, de arra,
hogy megtegyem, nincs. 19 Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót,
hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat. 20 Ha pedig azt
teszem, amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó
bűn. 21 Azt a törvényt találom tehát magamban, hogy - miközben a jót
akarom tenni - csak a rosszat tudom cselekedni. 22 Mert gyönyörködöm az
Isten törvényében a belső ember szerint, 23 de tagjaimban egy másik
törvényt látok, amely harcol az értelmem törvénye ellen, és foglyul ejt
a bűn tagjaimban lévő törvényével. 24 Én nyomorult ember! Ki szabadít
meg ebből a halálra ítélt testből? 25 Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus
Krisztus! Én magam tehát értelmemmel az Isten törvényének szolgálok
ugyan, testemmel azonban a bűn törvényének.

                               A PÓLÓ


Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa
ránk orcáját! Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek
között! (Zsolt 67,2-3)

Minden idők egyik legizgalmasabb eseményére az egész világ felfigyelt
2010-ben. Harminchárom bányász rekedt egy chilei rézbányában. A
híradások percről-percre jelentést adtak a monumentális mentési
munkáról.
Emlékszem a bányászok pólójának feliratára, amit kimentésük után
viseltek. Jézus neve szerepelt a pólók ujján, és "Köszönöm, Uram" volt a
pólók elejére és hátára nyomtatva bibliai utalással együtt. Ez egy módja
volt annak, hogy megköszönjék Istennek a csodát, hogy életben maradtak a
bánya mélyén, és megmenekültek.
Sok hónap telt el kiszabadításuk óta. A média alig, vagy egyáltalán nem
tesz említést a bányászokról; elveszett a hírértékük. De én azóta is
gondolok a pólókra; jó lenne tudni, a Jézusról való ismeret megmaradt-e
szívükben és életükben.
Amennyire meghatározó és valóságos élmény volt ez a megmenekülés, mi is
annyira áldottak vagyunk, hiszen Krisztus minket is megmentett. A
legtöbb hívő nem hord ilyen üzenettel díszített pólót. De mindennapi
életünkben hordozzuk-e Krisztust a szívünkben? Folytonosan hálásak
vagyunk-e megmentőnknek, aki megszabadít bűneinktől és lelki üdvöt ad?

Imádság: Drága Mennyei Atyánk, szeretnénk örökre hálás gyermekeid
maradni. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.