Az emberiség történetében minden időszakban voltak nagy álmok az emberek szemei előtt, s gondolatában. Persze az álmokat sokszor kárhoztatjuk, hogy nem szabad álmodozni, nem szabad az álmaink szerint élni, vagy álomban látott vágyakat kergetni. Azonban tudnunk kell, hogy a világ változásait egy-egy ember, vagy egy közösség, egy nép álmai hozzák létre. A közös álom összekeveredik a közös vággyal. Megfogalmazódik, testet ölt, majd pedig kínzó kívánsággá feszül, míg meg nem valósul az álom.

Az első nagy álom a régi-régi időkben az, volt, hogy az ember elérje az Istent, az Isteneket! Legalább is a ránk maradt leírásokban ezt olvashatjuk. Hatalmas erőket mozdítottak meg, hogy Isten titkát megfejtsék, s Isten dicsőségét valamilyen módon meg tudják élni az életükben. Amikor lehetőség nyílott arra, hogy az emberek összefogjanak, és nagy dolgokat legyenek képesek elérni, akkor hatalmas épületeket, hatalmas városokat építettek álmaik szerint és megpróbálták a megálmodott Isten megvalósítani. Az ókor csodáiban, a gyönyörű épületekben, a ránk marad emlékekben, csip-csup cserepekben, freskókban, mozaikokban mindenütt benne van az emberek álma, hogy Isten meglátni, Isten dicsősége szerint élni, eljutni a szentségre, a tökéletességre. Az emberek keresték az élet teljességét és kívánták, hogy meg is találják azt.
Ennek az álomnak, hogy Istent meg kell látnunk, azaz mindennek az eredőjét meg kell értenünk és át kell vegyük, magunkba kell fogadjunk a mindenség erejét, amely az életet létrehozta és fenntartja még az ókori álmoknál is mélyebb a gyökere. Még korábban az őskorban, vagy az emberei élet kezdetének idején az emberek nem csak vadásztak, nem csak tervszerűen gyűjtögettek, nem csak élték a mindennapi életüket, hanem a körülöttük lévő természetbe beleálmodták a vágyaikat a tökéletességet. A régi több tízezer éves barlang festmények tanúsítják ezeket az álmokat, vágyakat, s az arra épült valóságot. A gyönyörű képeket nézve az ember szinte látja a kezet, amely az ecsetvonásokat könnyedén a falra festette és azt az áhítatot, alázatot, ahogyan kiábrázolta az álmot a vágyat. Utánozhatatlanul szép minden alak, minden szín. Pontosan megfestették az álmaikat.

Az álmok a vágyak kiábrázolása mind a mai napig az ember csodálatos tevékenysége a művésztben, Isten kiábrázolásában, a teljesség, a tökéletesség megfogalmazásában. Akkor is ez történik, amikor nem a tökéletességet, hanem az emberi esetlegességet, festik meg, mert minden szörnyűség ábrázolása a szentség, a tökéletesség felé mutat. Minden esetleges a teljességet mutatja… Hány és hány ember, hány közösség kereste e kúltúráűban, a művészet segitségével a tö9kéletességet. Szinte minden nemzedék másképpen, de ugyan ezt tette az egész világon, Megfogalmazni, kiábrázolni megélni a z álmainkat és a vágyainkat.
Vagy száz évvel ezelőtt miután sikerült az Észak-Amerikai indiánokat elűzni a földjeikről, kiirtva minden álmukat, volt az amerikaiaknak egy híres nagy álmuk. Az Európából odaözönlő emberáradat álma az volt, hogy békességben, jólétben függetlenségben fognak élni. És ez az álom néhány évtized alatt valóra vált. A világ legerősebb, sok szempontból leggazdagabb országa lett. Megtalálták önmagukat. Csakhogy akkor, amikor elérték a csúcsot, amikor megvalósult az álom, minden szempontból, amikor minden emberi hatalom fölé kerekedett az ország, éppen most látjuk, hogy mennyi nehézséggel, fájdalommal, megoldatlan gonddal kell küzdenie mindannyiuknak. Hol is van az a régi álom. Pedig már majdnem mindent elértek.

S ugyan ezt csináljuk most Európában. Volt egy álmunk Európáról, volt egy álmunk, hogy többet nem fogunk háborúzni és húzogatjuk a határokat, volt egy álmunk, hogy békességben és jólétben élhetünk meg a vágyainkat és az álmainkat, és most, amikor sikerült sok mindenen túljutni, most, amikor végre a közelében vagyunk önmagunk megtalálásának, amikor végre önmagunkra találhatnánk, előjön egy csomó gond, amire senki sem számított. Amikor már-már magunkra találnánk, akkor újra jönnek a bajok. Pedig kellene egy pont, ahonnan a vágyainkat és álmainkat köthetnénk. Kell egy biztos fogózkodó, ahonnan szárnyalhatnának a vágyaink, de ilyent nem vagyunk képesek magunktól találni. S ez vonatkozik min Európára, mind a nemzet életére, mind az egyházra, mind pedig a magunk saját életére. Szeretnénk nagyon boldogok lenni, szeretnénk megvalósítani az álmainkat, csakhogy az utolsó pillanatban, amikor már-már elérjük, szinte minden összeomlik…
Ezért mondja vigasztalásul, útmutatásként Jézus a tanítványokat kiküldve: Mát. 10.(39) A ki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és a ki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt. (40) A ki titeket befogad, engem fogad be; és a ki engem befogad, azt fogadja be, a ki engem küldött.
S ehhez van egy régi történelmi tapasztalatunk is, hogy bármilyen nagy lehet a bukás egy nép, egy ország egy közösség életében, mindig vannak ,akik teljességben, szentségben élik meg az életüket, még akkor is, ha emberileg elbuktak. Ahogyan teljes volt az élete a tanítványoknak, akik Krisztusért éltek, akár az aradi 13 vértanúnak, akik a hazáért haltak meg. Ahogyan most is nagyon sok embert ismerünk, akik Isten szeretetére építi az életüket és így teljesülnek be álmaik, vágyaik.
Vágy és álom helyett valóság,! Ezt tanítja a mai világ. Csakhogy egyetlen igazán mély és mindenek feletti igazság van ezen a földön, minden más tapasztalás felett, hogy Jézus Krisztusban megjelent Istennek szeretete és megérintett bennünket a Szentlélek által itt ezen a földön ebben a csúcsra járatott, de mégis szerencsétlen világban. Nehéz ezt elfogadnunk, ahogy nehéz volt annak idején Jézus valóságos személyét elfogadni és befogadni. Jézus akkor ezt az igét a tanítványoknak mondta és rajtuk kívül szinte senki sem értette meg miről beszél. Aki nem ismerte fel Jézus Krisztusnak a személyét annak hiába beszéltek róla, ahogy ma is, ha értjük is, hogy mit jelent számunkra Krisztus személye, az Isten szeretete, a Lélek ereje alig - alig vagyunk képesek mondani valamit róla a körülöttünk lévő álmodozóknak.

Fogadjuk be hát ennek ellenére újra és újra a szentséget az életünkbe és erre építsük az álmainkat vágyainkat, hogy meg is találhassuk, meg is élhessük Jézus ígérete szerint.